/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Mesélik, hogy 1790-ben nagyon különös eseménysorozat történt Észak-Walesben. Egy postakocsi, amely Denbigh és Wrexham helyiségek között közlekedett, brutális támadás áldozatává vált. Állítólag egy hatalmas, fekete, farkasszerű lény támadt a kocsit húzó lovakra, melynek következtében a hintó felborult. Míg a bestia – mely majdnem akkora volt, mint maga az áldozat – nekiesett az egyik lónak és marcangolni kezdte, a többi ló kiszabadult a hámból, és rémülten elvágtatott. (Arról nem szól a cikk, hogy ez miből derült ki, de feltételezhetően a kocsit hajtó(k) lehet(tek) a szemtanú(k). Hogy ő(k) hogyan úsztá(k) meg, hogyan menekült(ek) el, arról megint nem szól a fáma – megj.: Csiribusz).
A támadás szürkület után történt, amikor a telihold már fényesen ragyogott az égen. A helyiek arról suttogtak, hogy azon az estén „rossz Hold jött fel”. Ugyanis hiedelmük szerint, amikor a Hold pirosas fényben izzik – mint azon az estén –, az semmi jót nem jelent, olyankor biztosan bujkál valami gonosz a sötétben. Ilyen teliholdkor azt tanácsolták az utazóknak, inkább egy fogadóban szálljanak meg éjszakára. (Valószínűleg a Hold pirosas színét, a levegőbe jutó porréteg képezte, amely a közelmúltban történő erdőtűz következménye lehetett.)
1791-ben, egy téli napon, az egyik gazda, hóval borított földjén – hét mérfölddel Gresfordtól keletre – hatalmas, farkasszerű lábnyomokra bukkant. Bátran követni kezdte a nyomokat, és két mérfölddel odébb (kb. 3,2 km – megj.: Csiribusz), meghökkentő látvány tárult a szeme elé. A hóval borított legelő üresen állt, de a tó vize véres volt a széttépett birkák és szarvasmarhák maradványaitól. A környékbeli falusiak rettegni kezdtek.
Nem sokkal később, egy gazdának ijesztő élménye volt. Megrökönyödve látta, hogy juhászkutyáját elkapja egy hatalmas, fekete, farkasszerű lény, majd átharapja a torkát. A gazda megrémült, de szerencséjére közel volt a házához, ahová azonnal bemenekült és eltorlaszolta az ajtót.
A lény mindezek után átment egy másik birtokra, ahol az ott tartózkodó gazdát szintén megkísérelte becserkészni, de ennek a férfinek is szerencséje volt. Épp idejében sikerült befutnia a házába, ahol bereteszelte a nehéz tölgyfaajtót. Ijedtében az asztal alá bújt, és kezében az egyetlen fegyver egy vasvilla volt.
A gazda később elmesélte, hogy az állat megpróbált bejutni az ajtón, valósággal ütötte-verte, a zsanérok majd kiszakadtak a helyükből. Az állat aztán a hátsó lábaira állt, mint egy ember, és benézett a tanyasi ház ablakán. A szeme kék volt, és nagyon intelligensnek, emberszerűnek tűnt. Miután kudarcot vallott, habzó szájjal elrohant az ablaktól, és megtámadta a farmon lévő egyéb jószágokat is.
A babonás lakosok között hamar elterjedt, hogy talán vérfarkasról lehet szó, így a helyi templomban megszervezték a járőrszolgálatot. A bátrabb falusiak pedig csoportokba tömörülve, lámpásokat, puskákat, vasvillákat ragadva, dacolva a fagyos időjárással, elindultak, hogy felkutassák a szörnyet. Ám pár nyomon kívül semmit nem találtak.
A következő dokumentált eset, hét évvel később történt. Egy este Cheshire-ben, két férfi gyalogosan kelt át a Bickerton-i dombokon (ez a helyszín kb. tizenöt mérföld, azaz nagyjából huszonnégy kilométer Wrexhamtől – megj.: Csiribusz), amikor felfigyeltek egy hatalmas, fekete lényre. Azonnal rohanni kezdtek, úgy érezték, az életükért futnak. Szerencséjükre, sikerült eljutniuk egy fogadóig, de csak reggel voltak hajlandóak továbbmenni az útjukra. Másnap hajnalban, alig ötmérföldnyire a fogadótól, két koldus megcsonkított maradványaira bukkantak egy erdőben.
Végül a támadások valahogy abbamaradtak, ezért úgy vélték, talán elpusztult a szörnyeteg. A helyiek, és úgy általában egész Walesben megkönnyebbülten sóhajtottak fel az emberek. Ám két évszázaddal később – korunkban –, újabb támadásokról érkeztek beszámolók, egy nagy, fekete, azonosíthatatlan lénnyel kapcsolatban.
1992 februárjában, egy országos napilapban, furcsa, medveszerű állatról tudósítottak, melyet Wales-szerte többfelé láttak. Egy gazda, akit egy teliholdas estén „megállásra késztetett” a bestia, két bárányát találta lemészárolva.
2001-ben a helyi újság cikksorozatot jelentetett meg az állat észleléséről a területen. Lehetséges, hogy a vérfarkas még mindig ott van?
(És vérfarkas-e egyáltalán? Évekkel ezelőtt láttam ezzel kapcsolatban egy dokumentumfilmet, ahol azt firtatták, elképzelhető-e, hogy elszabadult fekete párducok leszármazottja a lény vagy lények. Tudva levő, hogy már kétszáz évvel korábban is, nem egy unatkozó arisztokrata hozatott magánbirtokára egzotikus állatokat pl.: Afrikából, Indiából. Könnyen elképzelhető, hogy egy-egy elszabadult példány, melyeket nem sikerült befogni, szaporodott egymással, és most utódaik rémisztgetik a lakosságot és tizedelik az állatállományt.
Nem rég azt is hallottam, hogy egy kisfiút ért pár éve támadás. A gyermek túlélte, és ő is, illetve a szemtanúk is egyöntetűen állították, hogy fekete párduc támadta meg.
Hiába, ennek ellenére még mindig kételkednek a szakértők, de hát ők általában a szemüknek sem szoktak hinni – szerintem. Az viszont mindenesetre kérdőjeles, hogy ha valóban fekete párducról van szó, akkor a korabeli beszámolók miért farkasszerű élőlényről mesélnek. Elképzelhető, hogy az emberek ne tudtak volna különbséget tenni egy macskafej és egy farkasfej között? Főleg olyan szemtanúk, akik vidéken, a természethez közel éltek és tökéletesen ismerték az élővilágot? Ugye nem valószínű?
Ezen kívül, kortól, helyszíntől és személytől függetlenül minden tanú egyöntetűen vallotta, hogy az állat hatalmas volt. Nos, a fekete párduc minden kétséget kizáróan nagyon veszélyes ragadozó, semmiből nem áll széttépnie egy emberi lényt, de azt senki nem mondhatja, hogy hatalmas termetű volna. Ezzel szemben mit is állítottak a postakocsis támadásnál? Azt, hogy a támadó lény majdnem akkora volt, mint maguk a lovak. Egy átlagos párduc – utánanéztem –, olyan két méter hosszú <fejével, farkával együtt>, súlya 40-90 kiló között mozog attól függően, milyen nemű, milyen alfajú. Ezzel szemben egy ló, átlagban legalább 500 kiló és jóval magasabb méretű. Nem írja ugyan a történet, hány ló húzta a hintót, de általában egy postakocsi elé négy vagy hat lovat is befogtak. Gondolom ez a kocsi méretétől függött, illetve, hogy hány utast szállított, vagy éppenséggel mekkora távot kellett megtennie. Szóval elképzelhető-e, hogy 50-60 kilós párduc megtámadjon egy 500 kiló körüli, jóval nagyobb állatot? Nem tudom a választ, mindenesetre nehéz elképzelni.
Nagyon könnyedén el lehet hinni a párducmesét, végül is miért ne volna lehetséges? Viszont másfelől, a korabeli leírásokat tekintve, teljesen más állatról lehet szó. Bár egyik ragadozó megléte, nem zárja ki a másikét, nem valószínű, hogy két csúcsragadozó megférne egy vadászterületen belül.
Lehetséges volna, hogy ez a rémség ugyanaz, mint a dartmoori vagy exmoori fenevad? – megj.: Csiribusz)
Forrás: werewolves.com - írta és fordította: Csiribusz
