/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Történetünk az 1980-as évek legelején esett meg az Ohio Állambeli Londonban. Keith Williams és neje, Diane, valamint négyéves kislányuk Raven, egy erdős területen vásároltak házat. Kezdetben minden olyan természetesen indult. A férfi sokat dolgozott és esti iskolába járt. Ebből következőleg Diane többnyire otthon tartózkodott a kislánnyal. 

Az egész azzal kezdődött, hogy egyik este az asszony, amikor egyedül volt otthon a gyerekkel, zörejt hallott odakintről. Kinézett az ablakon, de nem látott semmit, így arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára egy erdei állat kóborol a ház környékén, és nem is foglalkozott tovább a témával. A mosogató az ablak alatt volt, és míg a tányérokat rendezte, automatikusan kinézett a sötétbe, ahonnan egy állati szempár nézett vissza rá. Nem ijedt meg különösebben, azt hitte, bizonyára egy elkóborolt kutya lehet. Ám amikor dolga végeztével átment a nappaliba, észrevette, hogy a szempár ide is követi. Ekkor már furcsállta, mert rájött, hogy mégsem lehet kutya, hiszen a szempár magassága nagyjából megegyezett az övével. Ahogyan közeledett a hajnal, Keith is hazatért. 

Diane elmondta neki mit tapasztalt, mire a férfi átvizsgálta az udvart, ám semmi szokatlan nem talált. Megpróbálta megnyugtatni az asszonyt, hogy bizonyára képzelődött, az idegei tréfálták meg, és nincs semmi a környéken. Csakhogy Diane az elkövetkezendő hónapokban többször is látta a kísérteties szempárt. 

Keith nem hitt neki, de aztán valamikor november végén vagy december elején egy hajnalon, amikor jóval korábban ébredt a kelleténél, elhatározta, hogy vásárol pár fánkot reggelire. Odakint még sötét volt. Kiment a kocsijához, beült, és amikor a visszapillantó tükörbe nézett, döbbenve látta meg a szikrázó szempárt. 

Amikor később utánajárt a dolognak, nyomokat fedezett fel a hóban, és látta, hogy valami mászkált a háztetőn. Követve a nyomokat megállapította, hogy az a valami nagyjából öt-hatméternyire volt a háztól, amikor leugrott a tetőről. A nyomok olyanok voltak, mint egy ember lábnyomai, de legalább harmincöt centi hosszúak, és úgy tűnt, mintha az ujjak végén karom nőtt volna. 

Felhívta egy régi barátját, Dennist, és elmondta neki mi történt. Fegyvert ragadtak mindketten és elindultak a nyomokon, melyek az erdőbe vezettek. Két mérföldön keresztül követték az ismeretlen lény nyomait, amikor hirtelen egy tisztásra értek ki. A tisztáson állt egy kis kunyhó. A nyomok egyenesen a házikó hátsó ajtajához vezettek. 

Később Keith és Dennis kiderítették, hogy az az ember, aki a kunyhóban remeteként éldegél – bizonyos George –, egy autógumikkal foglalkozó szaküzletben dolgozik. Keith úgy jellemezte később a férfit, hogy nagyon szikár, sovány ember, közel két méter magas, és a szemei aranybarnák. Amikor a két férfi bement hozzá az üzletbe, George határozottan felismerte őket. Furcsa jeleket vésett az autókerekeikre, amelyek jelentését Keith és Dennis nem ismerte. 

Három hónappal később az öreg George meghalt a kunyhóban. Amikor a rendőrség kiszállt az épülethez, meghökkenve látták, hogy a viskó üres, bútorozatlan, nincs benne sem személyes tárgy, sem ruhanemű, sem pedig étel, vagy annak maradéka. De nem ez volt a legfurább. A zárt helyiség bűzlött az orrfacsaró kutyaszagtól, a falakra béklyók voltak rögzítve, és acél láncok lógtak mindenütt. A falak felületét több helyen karom lenyomatok karistolták össze. 

A titokzatos szempár látogatásai teljesen megszűntek Keith és Diane házánál, miután George meghalt.

Mi volt George? Csak nem egy vérfarkas? Ez sosem derül ki, de elgondolkodtató… 

Forrás: examiner.com – írta és fordította: Csiribusz