A történet a 19. század közepe táján esett meg Spanyolországban. Ez az ország első olyan dokumentált bűncselekménye, mely egy pszichopata sorozatgyilkos esetét beszéli el. A tettes, nevén nevezve: Manuel Blanco Romasanta, tizenhárom szörnyű gyilkosságot vallott be, s meggyőződéssel állította magáról, hogy ő egy vérfarkas, akit szörnyű átok sújt. De vajon tényleg ez az igazság? 

Manuel Blanco Romasanta, Orense tartományban született egy Regueiro nevű kis faluban, 1809. november 18-án. Figyelembe kell venni, hogy Romasanta jól tudott írni és olvasni, ami egyáltalán nem volt szokványos azokban az időkben az alsóbb osztályok körében. Eleinte szabóként dolgozott, de miután felesége meghalt – ő ekkor csak huszonnégy éves volt még – amolyan vándor lett belőle. Utazásai során bejárta Portugáliát, Galíciát és Kasztíliát. 

Első gyilkossági ügye Galícián kívül esett meg (Ezen Galícia nem összekeverendő a másik, közép-európai Galíciával). Vicente Fernández leóni rendőrt holtan találják. A rendőr állítólag azzal vádolta meg Romasantát, hogy adóssággal tartozik egy Ponferrada-i szállítónak azért az áruért, amit elvitt tőle, és Fernández ezt az összeget be akarta hajtani rajta. Természetesen le akarták tartóztatni Romasantát, de sikerült elmenekülnie. Távolléte ellenére a bíróság így is tíz év börtönbüntetésre ítélte. 

Hamarosan visszatért Orense hegyeibe és Rebordechao falujában, Vilar de Barrioban bujdokolt, miközben továbbra is házalóként kereste kenyerét. Ez idő alatt számtalan nő és gyermek tűnt el a környékbeli falvakból, akik kapcsolatba kerültek vele. Barátsággal, kedvességgel nyerte el az emberek bizalmát, majd felajánlotta segítőkész szolgálatait. A naiv emberek könnyedén besétáltak ravasz csapdájába. Állította, hogy jól ismeri a városokba vezető utat, szívesen elkalauzolja az idegent, mint vezető; sőt, munkát is segít szerezni, aztán később, amikor hazajön, hírt hozhat a családoknak. Ki ne fogadta volna el a jóindulatú felajánlást? 

Hét nő, és két gyermek az édesanyjával, belesétált ebbe a csapdába. Soha többé nem látta őket senki viszont. Ugyanakkor Romasanta mégsem volt elég ravasz. Elkövetett egy nagyon ostoba hibát: eladta az áldozatok ruháit és tárgyait. Ezenkívül szárnyra kapott a pletyka, hogy az emberi zsírt, amit a holttestekből nyert, szintén áruba bocsátotta. Híressé vált zsír- és szalonna termékeiről, melyeket az embereknek kínált. Természetesen senki nem tudhatta, miből származik a nyersanyag. 

Gonosz tettei végül kiderültek, és Nombelaban, Toledoban elfogták; majd Orense-ben, Allarizban kezdték meg perét 1852 szeptemberében. Bírósági ügye hét hónapig tartott. Több mint kétezer oldalnyi bizonyítékot rögzítettek a dokumentumok, melyek a mai napig fellelhetőek. Romasanta a tárgyalás végére bevallott kilenc gyilkosságot, amiért az őt sújtó átkot hibáztatta, miszerint ő egy vérfarkas. 

Így emlékezett erről a bíróság előtt: „Az első átalakulásomkor a Couso-i hegyekben voltam, ahová két másik, kegyetlen kinézetű farkassal jöttem. Hirtelen a földre zuhantam, görcsökben fetrengtem, majd háromszor átfordultam, és pár másodpercen belül farkassá váltam. Öt napon keresztül portyáztam a másik kettővel, amíg vissza nem változtam emberré, olyanná, mint amilyennek most is láthatnak… becsületemre. A másik két farkas is velem jött –, akikről azt gondoltam, igazi farkasok –, átváltoztak emberi formába. Ők Valenciából származtak. Az egyik neve Antonio volt, a másiké Don Genaro. Őket is elátkozták… megtámadtunk és megettünk több embert, mert éhesek voltunk.” 

A bíróság végül négy gyilkosság alól felmentette Romasantát mindannak ellenére, hogy bevallotta az elkövetésüket. Miért tették ezt? Mert nem volt perdöntő bizonyíték arra nézve, hogy farkastámadásban haltak meg az áldozatok. A többi gyilkosságban azonban bűnösnek találták, és 1853 áprilisában nyakszorító vas általi halálra ítélték. 

A történet azonban nem ér itt véget. Az ügy átkerült a Coruňa-i Területi Bírósághoz, ahol – 1853 novemberében – a halálos ítéletet visszatartották. Ez azért történt, mert fellebbeztek az ítélet ellen. Az új tárgyalás időpontját 1854 márciusára tűzték ki, de másodszorra is halálra ítélték.

…és a történetnek még mindig nincs vége… 

Egy francia orvos – bizonyos Philips úr –, értesült az ügy részleteiről, és mindenképpen szerette volna tanulmányozni az Allariz-i farkasembert. Írt egy levelet az érintett minisztériumnak, és kifejtette kétségeit az ítélettel kapcsolatban. Úgy vélte, a vádlott valószínűleg egy nagyon ritka és csúnya pszichés betegségben, az ún. lycanthropiában szenved. Kutatásai szerint, hipnózis által gyógyítható a betegség, és engedélyt kért, hogy Romasantán is végrehajthassa hipnózisos gyógykezelését. 

A védőügyvéd sem törődött bele az ítéletbe, amit azzal indokolt, hogy semmiféle bizonyíték nincs Romasanta ellen, mint önnön vallomása, amely önmagában nézve nem lehet perdöntő bizonyíték. Így került közvetlenül az ügy II. Erzsébet – akkori spanyol királynő – elé, mivel ő képviselte a Legfelsőbb Bíróságot. 

Figyelembe véve mindkét fellebbezést, 1854. május 13-án a királynő úgy döntött, hogy visszavonja a halálos ítéletet, míg a részletes vizsgálatokat elvégzik. Ez a vizsgálat azonban soha nem történt meg (vagy nem tudni), így Romasanta élete végéig börtönben sínylődött. 

Hogy élete utolsó szakaszában mi történt vele és végül hogyan halt meg, azt sűrű homály fedi, nem maradt fenn róla semmiféle dokumentum. Csupán annyit lehet tudni, hogy a királynő parancsára a Celanova-i börtönbe szállították. Ez a börtön ma már nem létezik, és minden hozzáfűződő jegyzőkönyv is elveszett, megsemmisült. A helybéliektől azonban fennmaradt néhány pletyka, melyeket az idő sem feledtetett el. Az egyik állítás szerint, nem sokkal a börtönbe szállítása után, Romasantát ismeretlen kór szállta meg, melynek következtében hamarosan meghalt. A másik verzió arról mesél, miképp akarta látni egy tiszt, hogyan változik farkassá. Ennek elérése érdekében többször belelőtt a szerencsétlenbe, mire az belehalt sérüléseibe. A harmadik, legborzongatóbb teória, miszerint valahogy sikerült megszöknie a börtönből, és azóta is szabadon kószál a környék erdeiben arra várva, mikor csaphat le újból ártatlan áldozataira.

Az Allariz-i farkasember történetét kétszer is feldolgozták mozifilmen. Első alkalommal 1971-ben, mellyel José Luis López Vázquez elnyerte a legjobb színész díját a Chicago-i Filmfesztiválon, majd 2004-ben ismét vászonra került egy újabb feldolgozás Julian Sands és Elsa Pataky főszereplésével. 

Felhasznált forrás: werewolves.com;  blog.strangenewdaily.net - írta és fordította: Csiribusz