Több tengeri ragadozót ismerünk, de talán számunkra a legfélelmetesebb a cápa, közülük is a nagy fehér cápa. Méretei, áramvonalas teste, tökéletes ragadozói mivolta lenyűgöz minket, s egyben megijeszt. Nem szabad elfelejtenünk mindemellett, hogy az óceánok mélységeit javarészt nem ismerjük, és fogalmunk sem lehet arról, mi mindent tartogat még. Emlékezzünk vissza a 2011-es japán földrengésre, s azt követő hatalmas szökőárra. Miután a víz elvonult, olyan élőlényeket hagyott hátra, hogy a tudósok nem győzték kapkodni a fejüket. Néhánnyal kapcsolatban még csak ötletük sem volt, mi lehet. A mélység bizony hatalmas titkokat rejthet, és egyre több szemtanú állítja, van az óceánban nagyobb rémség is a fehér cápánál.

2003-ban történt egy nagyon furcsa eset, amely elgondolkodtatta az óceánok kutatóit. Manapság egyre több fehér cápát jelölnek meg nyomkövető eszközzel, hogy életüket, szokásaikat tanulmányozhassák. Egy alkalommal, miután megjelöltek egy három méteres nőstény fehér cápát, különös dolgot tapasztaltak. Az első négy hónapban minden rendben volt, de aztán történt valami. A nyomkövetőt Ausztrália tengerpartján találták meg, majdnem három kilométerre attól a helytől, ahol a cápát megjelölték. A jeladó persze leeshet, volt már példa rá, de a nyomkövetőhöz tartozó cápa egyszerűen felszívódott.

A jeladókészülék adatait megvizsgálták, és szokatlan jelenséget találtak. Ugyanis a cápán fent lévő szerkezet utolsó mérései alapján, volt egy pillanat, amikor nagy hőmérséklet-változást mutattak. 7°C-ról 25°C-ra nőtt a hőmérséklet, míg a cápa egyetlen pillanat alatt 580 méterrel mélyebbre zuhant. Mindebből arra következtettek, hogy valami megragadta a cápát, és a mélybe rántotta. Ez indokolja a szokatlan hőmérséklet-változást is, ami 18°C-os eltérést mutatott egy-két másodpercen belül. Ez azt jelentheti, hogy az állat egy nagyobb lény testének belső hőmérsékletébe került, vagyis a cápát egy másik ragadozó falta fel, amely az óceán mélyéről jött. Na de mi lehetett? Milyen állat eszik fehér cápát?

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy cápájukat valószínűleg „egy kolosszális kannibál nagy fehér cápa” ette meg. Ez valójában nem olyan szokatlan viselkedés egy cápától. Korábban feljegyezték róluk, hogy a cápáknál gyakran előfordul a kannibalizmus. Gond nélkül felfalják fajtársaikat. 2019-ben például találtak egy négyméteres fehér cápát, amely gyakorlatilag félbe volt harapva. De ahhoz, hogy egy ilyen nagyméretű cápát kettéharapjon valami, hatalmasnak kell lennie, rettentő erejű állkapoccsal. Tehát semmi nem zárja ki, hogy a mélységekben gigantikus méretű cápák éljenek. És ha már erről beszélünk, mindjárt meg is kell említeni egy másik 2019-es esetet.

Létezik egy Seabatch nevű fehér cápa, nagyjából 4-5 méter hosszú. Egy napon az őt vizsgáló kutatók észrevették, hogy testének egy pontján óriási heg húzódik. A baloldali úszója, és a hátúszója között hatalmas harapásnyom látszódott. Nem Seabatch az egyetlen nagyméretű hal, amelynek testén harapásokat találtak. A lemért harapások méretéből legalább egy 8-9 méteres cápára lehet gyanakodni, de elképzelhető a 12 méteres hossz is. Seabatch megúszta a támadást, ami annak lehet köszönhető, hogy gyors és tapasztalt.

A gigantikus cápa azonban nemcsak más cápákat támadott meg, hanem bálnákat is. Egy ilyen jellegű támadást figyeltek meg 2013-ban, Vancouvertől északra 80 km-rel. A szemtanúk állítása szerint egy hatalmas cápa támadt rá egy ámbráscetre. Nem árt tudni, hogy az ámbráscet 15-16 méteresre is megnő. A támadás során a cetet a víz alá rántotta a cápa, miután megölte. Látták a cápa óriási farokúszóját, amint a víz felszínét megtöri, majd lehúzza a mélybe a hatalmas tetemet. Egy helyi lakos így nyilatkozott később: „Életem nagy részében a tengerparton éltem. Még soha nem láttam ekkora cápa-farokúszót. Akkora lehetett, mint a horgászhálóm.”

Körülbelül egy órával a támadás után, a bálna maradványait a hullámok a partra sodorták. Egyértelmű volt, hogy valami nagyon agresszíven, durván nekiment. Robert Culper tengerbiológus kiment a tetemhez és megvizsgálta. Azt mondta, úgy tűnik, az állat teljes alsó 1/3-át egyetlen harapással választották le. Találtak egy 19 cm-es fogat is a bálna gerincébe ágyazódva. A fog méretéből és a harapás erejéből megállapították, hogy a támadó cápa jóval nagyobb lehet az ismert fehér cápáknál. Egyes vélemények szerint a fenevad elérheti a 30 méter hosszúságot.

/a megalodon megkövesedett foga és állkapcsa/

Az eddigi tapasztalatok és ismeretek felvetik a kérdést, vajon tényleg kihalt az ragadozó őshal, a Carcharodon Megalodon? Mert a tények amellett szólnak, hogy nem. Ez egy hatalmas, rettentő ragadozó, amelynek hossza elérheti a 18-20 métert, vagy akár nagyobbra is megnőhet. Úgy vélik, a valaha élt legerősebb harapású élőlény lehetett, ami napjainkban át tudna harapni egy autót. A tudomány mai állása szerint 23-3,6 millió évvel ezelőtt élt, és már nagyon régen kihalt. Világszerte kerültek elő maradványai, még a Kárpát-medencében is.

Mindaz, amit látunk és tapasztalunk, jól illeszkedik ahhoz, hogy higgyünk a megalodon létezésében. Az elmúlt években felfedezték, hogy valami nagy ragadozó folyamatosan zsákmányol óriási cápákat, oroszlánfókákat, óriásteknősöket, tengeri teheneket, delfineket, bálnákat. A harapások, a fogak, a szemtanúk állításai pedig mind alátámasztják a megalodon feltámadását. A tudósok rájöttek az 1990-es években, hogy a megalodon jóval agresszívebb volt, mint hitték korábban. Erről tanúskodnak az általuk megölt bálnák megkövesedett tetemei. Stephen Wroe egyetemi docens úgy véli, egy megalodon öt harapással lenyelhetett volna egy 8 méteres kardszárnyú delfint, három harapással egy Tyrannosaurus rexet, és a nagy fehér cápát egészben.

Tehát a megalodon mégsem halt ki? Ugyanolyan gyilkológép, mint elődjei? Vagy nem is megalodonról van szó, csak abnormális méretű fehér cápákról? Nem tudhatjuk.

/kettéharapott, megcsonkított fehér cápák és egy bálna teteme, amelyen jól látszik, hogy hátsó részét egy nagy harapással szelték le/

Lejegyezte: Csiribusz

Forrás: hu.wikipedia.org; mysteriousuniverse.org

Képforrás: titkokszigete.hu; scriptory.blog.hu; noizz.hu; origo.hu; evfajai.nhmus.hu; dnaindia.com; i.pinimg.com; smithonianmag.com