A mai őrült világban az ember gyakran menekül képzelete világába. Ezért elég döbbenetes tud lenni, amikor olyan történeteket hallunk, melyekben megelevenednek a szörnyek. Itt a 21. században? Igen, itt. A történet, amit most írok, egy rettentő cápáról szól, amely elvileg nem létezhetne, de úgy tűnik, mégis létezik. A kételkedők mint mindig, most is hallatják hangjukat. Azt állítják, az egész csupán fake, vagyis hamisítvány, és a témából készült dokumentumfilm csak kamu. Ugyanezt a cirkuszt lejátszották a sellőknél, a megalodonnál, stb., gyakorlatilag mindennél, ami szokatlan. Természetesen mindenkinek joga van azt hinni, amit akar. Én sem akarok senkit befolyásolni, ne is hagyják! Ám azt se feledjék, hogy csak azért, mert valamit nem tudnak bizonyítani vagy hihetetlenül hangzik, még nem biztos, hogy hazugság. A tengerek mélységeinek ¾-e felderítetlen.

Tengeralattjáró neve nem ismeretlen a dél-afrikai lakosok számára, különösen, ha a tenger mellett élnek. Az újságok, az internet évek óta jól ismeri a hatalmas méretű cápa hírét, ami a dél-afrikai partok mentén vadászik. Látni sokan látták, halászok meséltek róla, túlélők beszélték el rettentő kalandjukat a gigantikus méretű fehér cápával, de mivel bizonyítékuk sosem volt, senki nem vette komolyan történeteiket. A tudósok is hallottak róla, de egy cápaszakértő sem hitt benne igazán, pedig állítólag az elmúlt negyven évben legalább huszonhét ember esett áldozatul a megacápának.

Az első jelentések 1970-ből származnak. Az év júniusában Martin Hyson halász, 30 km-re a parttól dolgozott társaival. Az egyik matróz véletlenül csúnyán megvágta magát, és vértől csöpögő kezét a víz fölé tartotta. Ekkor vették észre az óriási állatot. Először bálnának vélték, majd rájöttek, hogy egy gigantikus fehér cápa, amely a kilenc-tíz métert is eléri. Huszonöt kilométeren át követte a hajójukat. Egy matróz a szigonyát is rádobta. A szigony csúnyán felhasította a cápa pofájának baloldalát, közel a szeméhez. Ez lett későbbi ismertetőjele.

/Egy hitelesnek tartott kép Tengeralattjáróról 1986-ban. Az arányokat nem lehet megsaccolni a képről, de jellegzetes sebhelye beazonosítja őt./

Öt évvel később egy katonai cirkáló radarján jelent meg. Méretei alapján kisebb tengeralattjárónak hitték. Innen kapta a nevét. Ennek ellenére Tengeralattjáró létezése 2014-ig csupán legenda volt.

Mielőtt megismerkednénk azzal a szörnyű tragédiával, melynek során bebizonyosodott Tengeralattjáró létezése, tisztázzunk egy-két tényt a cápákról, különösen a nagy fehérről. Ezek az állatok általában 4,5-5 méteresre nőnek meg, ritkán a 6-7 métert is elérheti testhosszuk. Tömegük kortól, nemtől, mérettől függően nagyjából 1-2 tonna. Rendkívül gyorsak, a legújabb kutatás szerint hetven évet is élhetnek.

1996. július 17-én a 16 éves Boyd Roe bejelentette öccse eltűnését, miután egy nagy fehér cápa elragadta. Boyd és testvére, a 15 esztendős Ned, kagylóhalászatra indultak egy tengeri fúrótorony közelében. Gyöngykagylókat kerestek, mint oly sokszor, most azonban tragédiába fulladt a hobbi. Merülés előtt, amikor a csónakot vízre tették, Ned véletlenül megvágta a kezét a propellerrel, ami nem túl jó fejlemény, ha az ember egy cápalakta vízbe megy. De mert régóta tervezték a merülést, és a seb sem volt vészes, folytatták útjukat. Eleinte minden rendben volt, majd a semmiből előkerült az a hatalmas lény, amit Boyd Tengeralattjárónak azonosított. Azt mesélte, legalább tíz méter hosszú lehetett, és soha nem felejti el jellegzetes sérülését, amely a pofája bal felén húzódott, közvetlenül a szeme felett. Valóban, Tengeralattjáró híres volt nemcsak méretéről és rémtetteiről, hanem legendás sebhelyéről is. Boyd ugyanúgy, mint más szemtanúk, megemlítette rejtőzködő viselkedését, amely felettébb szokatlan egy cápa esetében. Nem úszott, csak állt egy helyben és bámult az áldozatára. Ilyet egy cápa nem tesz. Egészen közel jártak a csónakhoz már, amikor az állat rávetette magát Nedre. Maradványait sosem találták meg. Boyd meséje testvére állítólagos eltűnéséről, egy gigantikus cápáról, amely lesből támad … nem tűnt hihetőnek. Nem volt más bizonyíték a tanúvallomáson kívül, s a fiúnak nem hittek.

Egy fiatal lány kajakozni ment az apjával, és közben megnézték a delfineket, amelyek a közelben tartózkodtak. A delfinek hirtelen körbevették a kajakokat, idegesen, nyugtalanul ugráltak a vízben. A lány kihajolt a víz fölé, és meglátta a mozdulatlanul figyelő cápát. Rettenetes seb húzódott a pofáján, ami begyógyult az évek során, de örökre megmaradt a helye. Nem támadta meg őket, egyszerűen elment. Hogy a delfinek akadályozták-e meg a támadásban, vagy csak nem volt kedve bántani az embereket … sosem derül ki.

Az egyetem után, 2007 augusztusában a 24 éves Craig Shepard és barátja Dél-Afrikába utaztak, hogy részt vegyenek egy cápás merülésben. Amikor leeresztették őket a ketrecben, Craig érezte, hogy valami nem stimmel. Volt valami alattuk, ami nem mozdult, de nem aggódtak nagyon, mert az acélketrecben biztonságban érezték magukat. Aztán az a valami villámgyorsan megtámadta őket. Hatalmas volt, pofáján egy nagy sebbel. Kiszakította a ketrec oldalát, s egyben Craig jobb lábát térdtől lefelé. 

2008 júliusának egy reggelén, Port Alfred mellett merült a szabadtüdős búvár, a 42 éves Barry Gordon. Aznap eléggé zavaros volt a víz, ezért úgy döntött, mélyebbre úszik, ám ott sem volt jobb a helyzet. Oldalról észrevett egy nagyobb, hosszú uszadékot, amivel eleinte nem foglalkozott. Aztán feltűnt számára, hogy az uszadéknak úszói vannak. Megrökönyödésére rájött, hogy egy hatalmas cápát lát, amely csak úgy fekszik a tengerfenéken. Amint közelebb ért, észrevette rettenetes sebét a pofáján. Azt hitte, döglött, de akkor feltűnt neki, hogy a hal kopoltyúja mozog. Nagyon megijedt, ennek ellenére próbált nyugodt maradni. Amilyen gyorsan lehetett, visszaúszott a felszínre, és megúszta a bajt. Egyik barátja mindvégig filmre rögzítette a jelenetet, így később a szakemberek vissza tudták nézni, és ki tudták számítani, hogy a cápa hossza tizenegy méter lehetett.

Évekkel korábban egy horgász, aki barátaival tonhalra ment, nem mindennapi élményt szerzett. Kivetették a csalikat, majd nem sokkal később az egyik damil nagyot rándult. Sárgaúszójú tonhal akadt rá. A férfi hosszú ideig fárasztotta, végül sikerült a hajó mellé húznia. Abban a pillanatban a hajó alól egy óriási fehér cápa vágódott ki tátott szájjal, és egyetlen harapással elvitte a zsákmányt. A szemtanúk nagyon megdöbbentek. Évtizedek óta halásztak ezeken a vizeken, de soha még hasonlót sem láttak. Az pedig, hogy egy cápa lesből támadjon, újdonság volt számukra. A cápák ugyanis nem tesznek ilyet. Folyamatos mozgásra van szükségük ahhoz, hogy a víz átáramolhasson a kopoltyújukon, ugyanis ebből nyerik az oxigént. Így lélegeznek. Van pár kivétel, mint például a dajkacápa esetében, de ez nem szokványos. A férfi azt is elmondta, hogy a partra érve azonnal jelentették az esetet, de nem hittek nekik.

2011 áprilisában Wilmer Trusp is hasonló esetről számolt be, bár itt tragikus kimenetelű volt az élmény. A barátjával, Burttel indultak ki a tengerre azon a reggelen, hogy rákásszanak. Semmi különösebb előjelre nem figyeltek fel, amikor váratlanul erőteljes lökés érte a csónakjukat, és mindketten a vízbe zuhantak. Wilmer meg tudott kapaszkodni a csónaktestben, de Burtöt magával rántotta a hatalmas cápa. A segítség gyorsan megérkezett ugyan, ám Burt életét már nem tudták megmenteni.

Ennyit a Tengeralattjárónak tulajdonított rémtettekről, most térjünk át a 2014-es eseményekre. 2014 áprilisában a dél-afrikai Joy Ride nevű sétahajó turistákat vitt bálnanézőbe alkonyatkor. Az utat gyakran megtették, soha nem volt gond. A Fokváros-beli Hout Bay kikötőjéből indultak a Fóka-szigetek felé. Ezt a helyet nem véletlenül nevezik így, mivel nagyszámú medvefóka-kolóniának ad otthont. Ezzel azonban bevonzza a nagy fehér cápákat, hiszen kedvenc táplálékuk a fókahús. Gyakoriak a déli simabálnák is, ami miatt turisták százai látogatják a környéket. A sziget és a körülötte lévő kisebb-nagyobb zátonyok közötti víz az egyik legveszélyesebb hely. Itt található az ún. cápaátjáró, egy vízi ösvény, ahol a fehér cápák általában portyáznak.

Miközben a kirándulók az állatokban gyönyörködtek, a kapitány próbálta megtalálni a legjobb rálátási helyzetet, s közben túl közel sodródott a parthoz. Az egyik víz alatti szikla meglékelte a hajót, ami süllyedni kezdett. Bár a szivattyúk rendületlenül dolgoztak, a további négyszáz méteren nyilvánvalóvá vált, hogy percek alatt elsüllyed a hajó. A huszonkét utas pillanatok alatt a tizenhárom fokos vízben találta magát. A hajó kétharmada még a felszín fölött volt, amikor megjelentek a fehér cápák óriási hátuszonyai a jajveszékelő, sikongató emberek között. A cápaátjáró kellős közepében voltak.

/a süllyedő Joy Ride/

Mielőtt a kapitány utolsónak vízbe ugrott volna, sikerült fellőnie egy jelzőrakétát. A jelzést meglátta a pár száz méterre mögöttük haladó Petrel, a másik bálnanéző sétahajó, s azonnal a segítségükre sietett. Néhány turistánál volt kamera, s mindvégig filmezték a történéseket, amelyek iszonyatos jeleneteket örökítettek meg. Közben erősen sötétedett, hiszen alkonyatkor indultak el. A Petrel kapitányának hívására, hamarosan a szárazföldi mentők is megérkeztek. Mindenki rémült volt a kialakult káosztól. Ekkor már öt-hat fehér cápa körözött az emberek körül.

Az igazi rémület akkor következett be, amikor a Joy Ride egyik matrózát, Mark Ellist egy cápa lerántotta a víz alá. Nem sokára ismét felbukkant, és szerencsére ki tudták húzni a vízből. A lába csúnyán megsérült, de egyben volt. Rengeteg vér került a vízbe a sebből, ami még inkább hergelte a cápákat. Egy csepp vér szagát is képesek megérezni egy olimpiai úszómedence nagyságú vízterületen.

Az idő teltével az ég alja teljesen besötétedett, a kisebb örvények pedig szanaszét sodorták a túlélőket. Mindez megnehezítette az amúgy is körülményes mentést. Sam Lawson parti őr vezette a mentőakciót, aki tizenöt éve dolgozott a vízimentőknél. Úgy döntött, szonár segítségével megnézik, mi van a felszín alatt, mert attól tartottak több cápa is lehet a környéken. Pontosan öt fehér cápát azonosítottak a monitoron, 2,5-3,5 méter hosszúságúakat. Önmagukban sem picinyek ezek az állatok, de a mentősök rosszabb helyzetre gondoltak a körülményekből következtetve. Arra számítottak, rémséges vérfürdő következik, ehhez képest nem ez történt. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a fehér cápák mind elúsznak a közelből, majd teljesen eltűnnek. Ez természetes viselkedésükkel teljesen ellenkezett. A vízben fejetlenség uralkodott: izgató rezgések, csapkodás, sikongatás, vér, minden, ami vonzó a cápáknak. Az emberek a cápaátjáró közepén voltak, a fókák közelében. Megterített asztal várta őket, a cápák mégis elmentek. Miért? Talán egy jóval nagyobb, dominánsabb cápa volt a közelben?

Hamarosan újabb szörnyű fejlemény következett be. Emma Lubba 36 éves tanárnő, aki férjével együtt érkezett a kirándulásra, tragikusan életét vesztette. Egy láthatatlan erő, szédült sebességgel rántotta le a víz alá, s többé nem látta senki. Hihetetlen volt, mert Emma egy óriási bójához rögzítette magát, amit kisméretű hajók felemelésére szoktak használni. Nemcsak az asszonyt rántotta le az erő, hanem a bóját is, ami több mint hihetetlen. Az óriási bója tele volt levegővel. Ahhoz, hogy egy cápa lerántsa és lent is tartsa a víz alatt, elképesztően nagynak kellett lennie. Márpedig a szonár nem mutatott semmi különös jelenlétet, miután az öt másik cápa elúszott. De vajon miért nem mutatta, mi ragadta el Emmát?

Sok választ később kaptak meg. Miután a 2014-es tragédia megtörtént, hónapokon át tanulmányozták a tudósok a turisták videófelvételein látottakat. Conrad Manus tengerbiológus és Mel Thurmond cápaszakértő együtt vizsgálták ki az esetet. Thurmondnak eszébe jutott a Roe testvérek esete. Felkereste a fúrótorony illetékeseit, mert az ilyen helyeken az olajtársaságok mindig szereltetnek fel több ipar kamerát az esetleges hibák, problémák észrevétele miatt. Szerencséjükre az archívumban megtalálták annak a régi napnak a felvételeit, amelyre szükségük volt. Több száz felvételt kellett végignézniük, de végül ráakadtak arra, amit kerestek. Egy elképesztően nagy fehér cápa látható az egyiken, amely függőleges helyzetben bújik meg egy tartályféle mögött, vélhetően percekkel Ned megtámadása előtt. Pontosan az történt, amit Boyd Roe elmondott.

Később utánanéztek a szonár-felvételeknek Emma megtámadása pillanatában. A szonár nem mutatott semmit, mert Tengeralattjáró mozdulatlanul, függőlegesen lebegett, és mozdulatlansága, szokatlan testhelyzete miatt a tengerfenék egy részének vélték. Ám abban a pillanatban, hogy a cápa mozgásba lendült, óriási alakja feltűnt a monitoron. Hogyan lehetséges ez? Méretei miatt a cápa újabb képességeket fejlesztett ki? Ettől lett kitűnő vadász? De akkor rendkívül intelligensnek kell lennie. A cápa nem buta, de nem is olyan okos, mint egy delfin. Mivel lehet ezt magyarázni? Talán a bálnákat és delfineket megfigyelve leste el a technikát?

A szonáron megfigyelt 2014-es felvétel alapján a gigacápa ki-bemozgott az elsüllyedt hajó alatt. Pont olyan hosszú volt, mint a hajótest. Tizenegy méter. Ennek ellenére a mentés folytatódott, de az elsodródott emberek miatt, még mindig nem végeztek. Emma Lubba rejtélyes halála után nem sokkal, újabb borzalmas jelenetre került sor. A mentők arra figyeltek fel, hogy egy férfi eltávolodva a többiektől, rémülten segítségért kiabál. Ekkor olyan jelenetnek lehettek szemtanúi, amit még soha nem láttak. Tengeralattjáró a felszínre jött, és orrával folyamatosan löködve az embert, a tenger irányába terelte. A mentőalakulat a turistákkal együtt tehetetlenül nézte végig a szerencsétlen férfi helyzetét. Rob Mayer 41 éves vállalkozó volt Coloradóból. Nem tudták, mit tehetnének érte. A cápa a szemük láttára falta fel.

Néha azon gondolkodunk, miként képes a cápa folyamatos evésre. Hát soha nem lakik jól? A cápákat fogas gyomrúnak is szokták nevezni, mert az ételt egészben le tudják nyelni. A gyomruk nagyjából 1/5-e a testhosszuknak, és amikor tele van, kitágul. A gyomrában nagyon erős savak és enzimek vannak, amelyek azonnal el kezdik emészteni a lenyelt zsákmányt. A csontokat, az emészthetetlen dolgokat felöklendezik. A cápa az elfogyasztott étel után 15-20 perccel ismét képes az evésre.

Az utasokat végül kimentették. Két ember tragikus módon meghalt, de tizenhét másik megmaradt. Ekkor jött a meglepetés. A hajó utaslistáján nem tizenkilenc, hanem huszonkét név szerepelt. Hol az eltűnt három? James Hart 39 éves építész, a 22 éves egyetemista Lindsey Fellows, valamint a 28 esztendős angol Joanna Jones, aki nászútra jött a párjával.

Akadt még egy furcsa dolog. Tengeralattjáró nem úszott el, továbbra is az elsüllyedt hajó körül strázsált. Gyanú támadt a mentősökben, hogy a keresett három személy a hajótestben rekedhetett. Rádión felszóltak a felettük keringő helikopternek, hogy készítsen hőkamerás felvételeket a magasból. Három hőforrást találtak a hajóban. Egyértelműen a három túlélőt jelentette, akik a hajótestbe szorultak, de volt még levegőjük.

A vizet reflektorokkal világították meg, víz alatti kamerákat helyeztek el, miközben olyan utat kerestek, amelyen keresztül legbiztonságosabban megközelíthetik a túszul ejtett túlélőket. Az idő sürgetett. Nem csak a cápa miatt. A hajóban lévőket a kihűlés veszélye fenyegette elsősorban.

A kameráknak köszönhetően először láthatták teljes nagyságában Tengeralattjárót a félreérthetetlen sebhellyel a pofáján. Mindennek ellenére nem maradt más választás, ha meg akarták menteni a három embert, be kellett menni értük a vízbe. Hamarosan megérkezett az edzett acélból készült cápaketrec, amely a búvárt volt hivatott biztonságban tartani. Most Sam Lawson készült beszállni egy ilyen acélketrecbe ugyanazzal a szörnnyel szemben, ami szétcincálta Craig Shepardék ketrecét 2007-ben. A terv az volt, hogy minél közelebb eresztik le a ketrecet az elsüllyedt hajóhoz, majd Sam bemegy a roncsba, felméri a túlélők helyzetét, kiúszik velük onnan, be a ketrecbe, és visszahúzzák őket a hajóra. Ez így hallásra elég egyszerűnek tűnik, de a cápát nem lehetett kiszámítani. Ő őrizte a zsákmányát, és minden bizonnyal nem volt hajlandó lemondani róla.

A ketrec lemerült a mélybe. Sam nem látta, hol a cápa. A hajóroncs tizenöt méter mélyre süllyedt. Amikor megfelelő távolságba ért, kilépett a ketrecből. A hajó nagyjából kilenc méterre volt. Sikerült gond nélkül elérnie, de amint odaért, meglátta a bestiát. A víz alatt még nagyobbnak tűnt. Mellé úszott, és csak bámult Samre.

/A víz alatti felvétel Tengeralattjáróról? Pofáján jól látszik híres sebhelye/

Miután túl volt az első rémületen, bejutott a hajótestbe, ahol megtalálta a három kétségbeesett túlélőt. Alig volt levegőjük. Szinte a plafonhoz préselődtek a maradék húsz centin. A víz lassan, de biztosan emelkedett, s miután a cápa nekiment a hajónak, újabb víz szivárgott be, ami felgyorsította a vízszint emelkedését. Sam mindhárom embernek búvárszemüveget és mini oxigénpalackot adott.

A cápák rendkívül érzékenyek az éles fényre. Sok búvár megtapasztalta már ezt a trükköt, és most Sam is erre készült, hogy biztonságban a ketrechez juttathassa a három embert. Cápamegfigyelők többször sikerrel jártak, amikor népszerű strandoktól akarták távol tartani a cápákat. Krémmel vagy naptejjel teli lufikat dobtak a vízbe. Állítólag, ha a krémet, naptejet fénnyel megvilágítják, az még jobban szétszórja a fényt, s ezt a cápa szeme nem bírja. A kérdés az volt, hogy egy olyan intelligens cápánál mint Tengeralattjáró, beválik-e.

A fenti figyelők nem látták a cápát, így Sam szétszórta a krémet és elindult a túlélőkkel a ketrec felé. Már majdnem ott voltak, amikor fentről jelezték, hogy Tengeralattjáró feléjük tart. Ennek ellenére sikerült bejutniuk a ketrecbe, és odafentről húzni kezdték őket. A cápa dühösen vágódott a ketrecnek, és az kezdett meglazulni. Ráadásul a fenti csörlő a durva lökésektől beakadt. Bármennyire is igyekezett Tengeralattjáró, minden csatát nem nyerhetett meg. Ezúttal sikerült a mentőakció.

Miután megmenekültek, Tengeralattjáró rejtélyes módon eltűnt egy időre. Sokáig nem látták viszont, mire újabb hírek láttak napvilágot róla ...

Írta: Csiribusz

Forrás: hu.wikipedia.org; imdb.com; tv.apple.com; youtube.com/A sötétség cápája, 2014. dok.film

Képforrás: booking.com; store.steampowered.com; animals.howstuffworks.com; happytraveller.gr; pattayathailand.ru; tv.apple.com