Van egy lény, mely évszázadok óta a különböző folklórok, ijesztő fikciók visszatérő réme: a vérfarkas. Sok kultúrában megtalálhatóak, borzolják az emberiség idegeit, kísértik képzeletét. Bármennyire szeretnénk azt hinni, pusztán elménk fantázialénye, sok jelentés szól arról, hogy látták őket. Ilyenkor nem értjük, miként létezhetnének a valóságban. Hogy valójában nem vérfarkasokról van szó, az meglehet, de a szemtanúk jobb híján a vérfarkasokhoz hasonlítják őket, ugyanis megjelenésükben pontos hasonmásai e félelmetes bestiáknak.
Megrázó beszámolók sorait olvashatjuk, ha a téma után kutatunk, mint például annak az asszonynak a történetét, aki férjével együtt hazafelé tartott egy este a texasi Dallas egy déli külvárosában. Az amúgy forgalmas és népes külváros, a kései órában teljesen kihalt volt, egymagukban autóztak az éjszakai országúton. Egy ilyen utazás általában unalmas, de azon az estén történt valami, amiről az asszony így emlékezett:
„Amint elhaladtunk az autópálya alatti közlekedési lámpa mellett, mindketten tisztán láttuk, mintha nappal lenne. Józan, éber állapotban jól láthattuk, amint egy vérfarkas típusú lény kilép a szomszédos utcából, és nyugodtan (kb. 4 lépésben) átrohan a négysávos úton. Körülbelül 65-70 méterrel volt előttünk, de nem pontosan úgy nézett ki, mint egy vérfarkas. Teljesen kutyás volt... semmi emberi vonás, kivéve azt a tényt, hogy két lábon járt. A lábak masszívak voltak, és körülbelül két méter magas lehetett. A karjai a t-rex karjaira emlékeztettek. Kicsik voltak, és úgy lógtak, mint a kutyalábak. Nagyon haszontalannak tűntek abban az esetben, ha a dolog meg akart volna támadni valamit. A fej is furcsán nézett ki. Amellett, hogy tipikus kutyaszín (szürkésfekete) szőr borította, a szemek élénken, sárgán izzottak még akkor is, ha nem világította meg közvetlenül a lámpafény. De nem úgy nézett ki, mint az állatok szeme, ahogyan a fénytől ragyog. Leginkább az tűnt fel számomra, hogy a szemek biokulárisak voltak, mint a halé. Tisztán láttam, pedig teljesen profilban mozgott hozzánk képest.
Soha nem fogom elfelejteni, milyen gyorsan mozgott. Az utat, amelyen haladtunk, jobbról sűrű fák szegélyezték. Amikor kijött az útra, futott, de néhány lépés elég volt, hogy átkeljen a sávokon. Elég nagy volt, könnyedén gyors ahhoz, hogy tudjam, ez nem egy jelmezbe beöltözött ember. Amikor a férjemmel közelebb értünk a fák sorához, mindketten elfordítottuk a fejünket, hogy utánanézzünk, de addigra (kb. 4 másodperc) eltűnt. Azt hiszem, az egyetlen dolog, ami elhangzott, az egy halk "Mi a f..c" volt tőlem. Bővebben arról, hogyan nézett ki ez a dolog: sokkal kevésbé volt ijesztő, mint amilyennek egy vérfarkast elképzelnék. Amikor átszaladt az úton, nem éreztem, hogy érdekelné, amiért meglátjuk; vagy izgatná, hogy gyorsan átmenjen, mielőtt közelebb értünk. Nem éreztünk félelmet vagy fenyegetettséget, inkább csak hitetlenséget.”
Egy tizenhat éves fiú 1992 júliusában arról számolt be, hogy míg családjával hazafelé tartottak egy este Dél-Marylandben, különös lényt látott. Egy hídhoz közelítettek épp, ahol eléggé göröngyös volt az út, ezért apja lelassított. Amint kinézett az ablakon, észrevett egy fura lényt a közeli fasor szélén. Nagyon magas volt, legalább két méter vagy több. Tudta, hogy a lény is észrevette őt. Bundája sötétbarna volt, szőre közepesen hosszú. Két lábon állt, feje farkashoz hasonlatos csak nagyobb, válla széles, mellkasa domború, karjai izmosak, törzse keskeny. Becsukta a szemeit, nem hitte el, amit lát, amikor rádöbbent, mi lehet.
Ezek a történetek nagyon ijesztőek, de néha kifejezetten hátborzongatóak, mint annak a fiatalembernek a története, aki Wisconsin északnyugati részén élte át nem mindennapi kalandját a nagyszülei birtokán. Egyébként lelkes vadásznak tarja magát szabadidejében. Egy alkalommal, amikor Danbury közelében volt a családi nyaralóban, kiment az unokatestvérével Airsoft csatát vívni a közeli erdőhöz. Egy darabig semmi különös nem történt, majd az erdő hirtelen elcsendesedett egyik pillanatról a másikra, mintha megnyomtak volna egy némító gombot. A madárcsicsergés abbamaradt, nyugtalanság vett erőt rajtuk.
A fiatalember végighordozta tekintetét a fák során, s hamarosan meg is pillantotta a baj forrását. Vad megjelenésű ragadozót látott vörösesbarna bundával, amint egy fának támaszkodik. Még soha nem látott ilyet azelőtt. Karmai voltak, vicsorgó fogai. Zihált, s fülei hegyesen ágaskodtak, miközben őket figyelte. A fenyegetettség nem volt kérdéses, ezért futni kezdtek a ház felé. Akkor azt hitték, el akarja kapni őket, de ma már úgy gondolják, csak a területét féltette, s azt akarta, menjenek el. Biztosak benne, hogy ha valóban el akarta volna kapni kettejüket, meg is teszi. Azóta nem mennek egyedül, fegyvertelenül az erdőbe még fényes nappal sem.
Egy másik kísérteties riport a Paranormal Survivor tévéműsorból származik, a 4. évad, 5. részéből, az „Állati rémálmok” című epizódból. A tanú, Nadine Smith, 1991-ben egy lakóparkban élt Hopkinsville-ben, Kentucky államban a férjével és kisfiával, Shane-nel. Csak átmenetileg laktak a lakókocsiparkban, mivel a férj, John, katona volt, és akkoriban a bázison vártak lakhatásra. Ám hamarosan gyorsan el szerettek volna költözni a parkból.
Anya és fia odakint játszottak az udvaron egy napon. Minden teljesen rendben volt addig, míg játék közben egy döglött kutyára nem bukkantak, amit aztán eltemettek a közeli erdő fasoránál. Másnap Nadine észrevette, hogy a kis halmot valami feldúlta, és a kutya teteme eltűnt. Nem sokkal ezután egy hatalmas alakot látott meg a birtok körüli fák között. Körülbelül két és fél méter magasnak tűnt, szeme izzott, mint az égő parázs, de sosem látta jól, mert rejtőzködött. Egy alkalommal a férje is észrevette, amikor otthon tartózkodott. Innentől a helyzet egyre ijesztőbbé vált.
Nadine úgy döntött, beszél néhány szomszéddal a lakókocsiparkból, láttak-e valaha valami furcsát a környéken. Úgy tűnt, a szomszédok nem akarnak beszélni erről, oly annyira, hogy néhányan el is kerülték őt. Ahogy egy nap a parkban sétált, észrevette, amint az egyik elhagyott, lezárt lakókocsi belsejéből vörös szemek merednek vissza rá az ablakon át. Bármi is volt, a kocsiban tartózkodott.
Ez idő tájt Shane visszatérő rémálmoktól szenvedett, és mindig riadva ébredt. Azt állította, hogy éjszakánként egy lény nézi őt az ablakon át. A szülők azzal próbálták megnyugtatni, hogy ez csak egy rémálom és semmi több. Ám egy éjszaka, amikor Shane sikoltva ébredt, a szülők berohanva hozzá, meglátták a vörös szemű lényt az ablakban, amikor benézett. Nadine leírta, hogy feketés, barna bundája volt, egyenesen állt, és szeme vörösen izzott. Megjegyezte, hogy úgy nézett ki, mint egy „egyenesen sétáló farkas”. Elhatározta, hogy utánanéz a dolognak. Olvasott a bőrváltókról, és úgy hitte, hogy ez a lény az lehet.
Nadine túlságosan félt ahhoz, hogy egyedül maradjon, ha John dolgozott, ezért megkérte egyik barátnőjét, maradjon nála. Egy este torokhangú morgást hallottak kintről és zajokat. Mindkét nő kilesett az ajtón. Látták a két lábon sétáló fekete farkast, akinek vörös szeme visszanézett rájuk. Nadine észrevette, hogy dühösnek tűnik, és feléjük siet. 14x8 méteres lakókocsijuk hevesen remegni kezdett. Miközben a rendőrséget készültek hívni, a rázkódás abbamaradt. Kinyitották az ajtót. A lény eltűnt.
Nadine és férje úgy döntöttek, az lesz a legjobb, ha elköltöznek, így összepakolták a cuccaikat és elhajtottak. Annyira siettek eltűnni, hogy otthagyták bútoraik egy részét. Nadine férje azt állítja, még az utolsó napon is, amikor bepakolt az autóba, látta, hogy a vörös szemek a fasorból figyelik őket.
Végül egy újabb baljós találkozás a Fantomok és Szörnyek oldalról, ezúttal a floridai Hillsborough megyéből. Ebben az esetben úgy tűnt, mintha a családot valóban egy lény üldözte volna, akit 1991 egyik estéjén véletlenül elütöttek az autójukkal. Elmondásuk szerint egy iskolai koncertről jöttek hazafelé, amikor egy nagy állattal ütköztek. A humanoid szörnyetegnek titulált lény éles fogakkal és karmokkal, fekete bundával és vörös szemekkel elszaladt az éjszakába, a járművükön lyukakat hagyva. Úgy tűnik, bármi is volt, mintha visszatért volna később.
„Azt hiszem, 2001-ben történt. Karbantartást végeztem egy gyárban (újra Hillsborough megyében, Floridában) este 10 és hajnali 4 között. Körülbelül egy hétig furcsa hangokat hallottam a vastag bokrokkal körbevett épület hátsó részéből. Nem tipikus állati hangok voltak. Egyik este hangos csattanást hallottam az oldalbejárat felől. Utánajártam, s láttam, hogy egy nagy szemeteskukát a tető tetejére dobtak és legördítettek. Kölykökre gyanakodtam, de akkor megéreztem valami bűzt. Nem a szemét volt. Aztán arra gondoltam, hogy egy "skunk ape" (jeti-szerű lény, floridai történetek szólnak róla). Gyorsan összeszedtem az összes szemetet és visszamentem az épületbe.
Másnap este a két épület között ingáztam, amikor el kezdtek remegni a sűrű bokrok. Hallottam, hogy egy állat szörnyű hangot ad ki, mintha fulladna. Beszaladtam a kivilágított parkolóba és hátrafordultam. Nagy, humanoid alakot láttam kibukkanni a bokorból, ami mindjárt vissza is húzódott. Néhány éjszakával később anyám már várt a kocsiban, hogy felvegyen, amikor meglátott egy nagy alakot bejönni a lámpa alatt az oldalsó bejáratnál. Amikor észrevette anyámat, visszament az árnyékba.
A következő hét esemény nélkül telt el, majd anyám ismét eljött értem arra várva, hogy felvegyen, amikor meghallotta a közelben pár kutya ugatását. Megfordult, és megpillantott egy magas, csuklyás férfit, aki az autó mögött sétált el a parkoló túloldalán, az út szélén. A kutyák a közelben lévő pár trélerhez tartoztak. Ezek a kutyák négyen vagy öten lehettek, súlyuk egyenként 30-40 kiló. A férfi körül rohangáltak, ugatva vicsorogtak rá. Az egyik nagytestű kutya elkapta a karját. Ekkor anyám meglátta a férfi arcát. Nem ember volt a kapucni alatt. Egy fekete farkas feje vált láthatóvá. A földöntúli lény megrázta, majd úgy hajította el az ebet, mint egy játékbabát. A többi kutya az életéért futott, miközben a csuklyás lény besétált a közeli erdőbe. Másnap telihold volt, hallottam földöntúli üvöltését, de soha többé nem hallottunk róla, és nem is láttuk.”
Mit láthattak ezek a szemtanúk? Mik ezek a "vérfarkasok", akikről beszélnek? Mit jelentenek az ilyen jelentések, és hogyan osztályozzuk őket? Ezek valami kriptidek, vagy valami fel nem fedezett lények, esetleg a Bigfoot valamiféle változata? Téves azonosítások vagy álhírek? Lehetséges, hogy bepillantást nyerünk valami olyan jelenségbe, amelyet fel sem fogunk? Talán van köze az ilyen találkozásoknak a vérfarkas legendák kialakulásához? Minden bizonnyal csak találgathatjuk, mit jelenthetnek ezek a megtapasztalások. Bármi is legyen a helyzet, még furcsábbak lehetnek, mint azt várnánk.
Brent Swancer cikke után írta: Csiribusz
Forrás: mysteriousuniverse.org
Képforrás: pinterest.com; commons.wikimedia.org
