Kiss Tamás írása

Az Aokigahara erdő Japánban az öngyilkosok egyik legkedveltebb helye. 2003-ban egyszerre 103 ember holttestét találták meg a benne lévő fák lombjai között (ami felülmúlja a 2002-es rekordot, amikor 78 ember lett öngyilkos ugyanitt). Hét évvel később a rendőrségnek újabb 200 öngyilkossági kísérletet kellett kivizsgálnia, amiből 54 sajnos sikeresnek minősült. A japán hivatalok az utóbbi évek során már nem hoztak nyilvánosságra statisztikai adatokat ezzel kapcsolatban, mert még véletlenül sem akartak ötletet adni az öngyilkos szándékú látogatóknak, de sajnos ennek ellenére újabb emberek vettek búcsút az élettől az erdő fái között.

Az Aokigahara erdő az emberek szerint sötét, rosszat sejtető, ráadásul idegesítően csendes. Általában a bomlás különböző fázisaiban lévő holttestek lógnak a fákon az erdő különböző részein. „Az elhagyott sátrak, penész ette hálózsákok és a piszkos hátizsákok az erdő mindennapos dekorációi közé tartoznak. Azt beszélik, hogy az öngyilkos emberek szellemei ott ragadtak az erdőben, ahonnan éjszaka megmagyarázhatatlanul furcsa hangokat hallani” – hívja fel a figyelmet Jeremy Bates (*1978) kanadai szerző.

Az erdő egyes részeit a következő feliratokkal teleírt táblák díszítik: „Az életed a szüleidtől kapott különleges ajándék, gondolj rájuk, a testvéreidre és a gyerekeidre. Beszéld meg másokkal a problémáid!” Ezenkívül számos információs táblát helyeztek el az erdőben, figyelmeztetve a látogatókat, hogy csak a kijelölt útvonalakon haladjanak. „A szenzációéhes turisták általában a saját maguk útját járják, és sajnos időnként akad köztük olyan, aki nem találja meg a visszautat” – teszi hozzá Bates. Vajon mi történik velük?

A japán legenda szerint a Fudzsi hegy nem más, mint az égbe vezető kapu, melyen keresztül egyszer egy tüzes istennő leszállt a földre. Az őt körülölelő lángokból lettek azok a hegy menti mély kanálisok, melyeket csordultig megtöltött természetfeletti energiával, ami mágnesként vonzza a látogatókat, akik aztán nem tudnak szabadulni az erdőtől. „Az erdős domboldalakon ráadásul a legenda szerint démonikus szellemek, ún. júreik közlekednek, akik nem mások, mint azok a nyugtalan lelkek, akik haláluk előtt nem végeztek bűnbocsánatot” – magyarázza Sarah Bartlett brit asztrológus és publicista.

Az egyik démont a japán mitológia szerint tengunak nevezik, aki egy madár alakú, minden elpusztító lény. A 12. században az emberek úgy hitték, hogy tengu nem más, mint Sutoka (1119-1164) császár kísértete. „A császár apja arra kényszerítette a fiát, hogy mondjon le a trónról, és száműzte őt a birodalomból, majd a kóborlás során szörnyű kínok között meg is halt. Előtte azonban megfogadta, hogy szörnyalakot öltve egyszer bosszút áll” – mondta Bartlett. Amikor tenguként visszatért, kisfiúkra és papokra kezdett vadászni, majd megette azok nemi szerveit, hogy ezáltal erősítse emberi mivoltát. „Az áldozatul esett fiúk gyakran kikasztrálva futottak volna haza szörnyű sírás közepette, de a szörny fejjel lefelé lógatva felakasztotta őket az Aokigahara erdő fáira, míg meg nem haltak, vagy meg nem őrültek” – állítja Bartlett. Lehet ennek a mitikus történetnek valóságalapja?

A japán kormány egy különleges osztagot alakított ki, melyet azzal bízott meg, hogy összeszedje az Aokigahara erdőben öngyilkosságot elkövetett emberek tetemeit, ugyanis jelenleg is sok ember távozik innen a túlvilágra. „A barátommal teljesen vidáman léptünk be az erdőbe, majd rosszul lettem, és ki kellett jönnöm onnan. Ő sajnos továbbment, estére pedig holtan találtunk rá.”

Távol kéne az embereknek tartaniuk magukat ettől az erdőtől? A rejtélyes erőkről szóló feltevésen kívül azért akad egy racionálisabb magyarázat is a számtalan öngyilkosságra. Elképzelhető, hogy az erdő szomorú hangulata állhat ennek a hátterében, ami nem minden látogatóra van ugyanolyan hatással.

Sarah Bartlett brit asztrológus már régebben megfigyelte, hogy az Aokigahara erdőben tett látogatás nagyon megterheli az ember lelkiállapotát. „A fák annyira közel vannak egymáshoz, hogy még a szél sem fúj közöttük. Ebben az erdőben nem élnek állatok, és a helyi jégbarlangokban sosem olvad el a jég. Azt beszélik, hogy az iránytűk sem működnek odabent.”

Mindezek ellenére az erdő, Japán egyik legnagyobb turisztikai látványossága, ahol a látogatók időnként állati csontokat, fej nélküli rongybabákat és egyéb ijesztő tárgyakat hagynak, csakhogy megijesszék a többi erdőjárót. Okos döntés betenni a lábunkat ebbe az erdőbe? „Mellettem sétált, és semmi sem utalt arra, hogy öngyilkos akarna lenni. Nem is volt nála semmi, amivel ezt végrehajthatta volna” – mondta összetörten egy nő, akinek a férje néhány hónappal korábban szintén eldobta magától az életet. Létezhet olyan erős, gonosz erő, ami rákényszeríti az embert egy ilyen tett elkövetésére?

Forrás: Rejtélyek világa – 2019. október-november – Kiss Tamás írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: pinterest.com; thenewsgateway.com; b1foto.blog.hu; antonlennikov.com