Zavaczki János írása

Az USA területén a dél-karolinai Lee megyében, az Érc-mocsárban él egy hihetetlen teremtmény. A leírások szerint gyíkszerű megjelenésű, két méter feletti, jól megtermett lény zöld pikkelyes bőrrel és ragyogó narancssárga (más források szerint vérvörös) szemmel. Azt mondják, hogy kezén és a lábán három-három ujj van, amelyek kör alakú párnában végződnek. Mivel ezek tapadnak, függőleges felületeken (így a falon is) remekül mászik.

Állítólag kedvenc csemegéje az emberi vér. Nem tudom, hogy ennek a mocsári gyíkembernek van-e köze azokhoz az alakváltó reptiliánokhoz, akiket David Icke brit író tett közismertté, de hogy félelmetes teremtmény, az biztos. Bár a mocsárban él, alkalmanként portyázik a közeli falvakban, kisvárosokban is, a frászt hozva arra, akivel találkozik.

1988. július 14-én született az első hivatalos beszámoló arról, hogy valaki látta a gyíkembert. A tizenhét éves Christopher Davis éjszaka autójával megállt a mocsár közelében, hogy kereket cseréljen. Egyszer csak baljós, sziszegő hangot hallott a háta mögül. Megpördült, és ekkor meglátta, ahogy a gyíkember kilép a mocsárból. A fiú rémülten visszaugrott a kocsijába, és megpróbált elhajtani, de a lény felugrott az autójára, és gonoszul megtámadta. Végül Christophernek sikerült a gázra taposni és elmenekülni a helyszínről. A gyíkember időközben leesett ugyan az autójáról, de a járművön így is fognyomok, szőr- és pikkelydarabok, csúnya karcolások és horpadások voltak, ráadásul a lény letörte az egyik tükröt is.

Később kiderült, hogy volt egy korábbi észlelés is. 1987-ben egy kerékpáros is megállt a mocsár közelében, hogy igyon egy korty frissítőt, és elszívjon egy cigarettát. Elmondta, hogy egy nagy, félig humanoid, félig gyíkszerű lényt látott, szerencsére viszonylag messziről, így őt nem támadta meg.

Egy másik autós, Jim Wilson látta, hogy a lény kifut az erdőből és átszalad egy hídon. Mr. Wilson kiszállt a kocsijából, és gyorsan készített néhány fényképet a teremtményről. Ezek alapján inkább egy aligátorra hasonlít, bár kétségtelenül vannak gyíkszerű jellemzői is. Pofája egyik fele állati, míg arcának másik fele zavarba ejtően emberi vonásokat mutat. Lábai hosszúak, az orra rövid. Hátán a szőrszálak felmerednek, tarajszerű képződménnyé álltak össze. Úgy tűnik, a gyíkember valamiért nagy ellenszenvet tanúsít a gépjárművek és sofőrjeik iránt. A támadások ugyanis nagyrészt őket érik, és sokan panaszkodnak arról, hogy a rém súlyosan megrongálta a kocsijukat.

Ahogy a média felkapta a témát, azonnal aktivizálódtak a szörnyvadászok. Egy helyi rádióállomás egymillió dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki élve elfogja a lényt, de eddig ez még senkinek sem sikerült. A szkeptikusok szerint az Érc-mocsár gyíkembere csak izgatott hiszékenyek fantáziájában létezik. Ha láttak is valamit, az csak egy nagyra nőtt prérifarkas, esetleg medve lehetett. A másik oldal szerint a gyíkember igenis létezik, és nem téveszthető össze ezekkel a jól ismert állatokkal.

A mocsári gyíkember legendája olyan a dél-karolinai amerikaiak számára, mint a skótoknak Loch Ness-i szörny, vagy a himalájai népeknek a jeti. Akár létezik a valóságban, akárcsak a képzelet szülötte, mára a kultúrájuk részévé vált. A helyi jenkik még fesztivált is tartanak a gyíkember tiszteletére, sőt üzletet is csinálnak belőle. Alakja sokféle formában megjelenik. Plüssfigura, pólókra nyomott ábra, hűtőmágnes, kulcstartó és még ezerféle más árucikk népszerűsíti. Készült már róla képregény-sorozat és számítógépes játék is. Lyle Blackburn könyvet is írt róla 2013-ban Gyíkember: A bishopville-i szörnyeteg igaz története címmel. Egy ismeretterjesztő tévécsatorna dokumentumfilmet forgatott a rémről, de csak nagyon rossz minőségű, távolról készített képeket mutattak be róla. Ijesztő mivolta ellenére, vagy talán éppen azért, a szörny igazi sztár Dél-Karolinában. Egy közvélemény-kutatás tanúsága szerint sokan szeretnének vele élőben találkozni veszélyességének dacára is. Az utóbbi időben ritkábban látják, egyesek szerint azért, mert már továbbment innen vagy eltűnt.

Az embereknek a modern időkben is szükségük van mítoszokra, és ha ne kapják meg őket, akkor kreálnak maguknak. Persze nem zárom ki teljesen, hogy a gyíkember a valóságban is létezik, de szerintem inkább csak egy hátborzongató legenda.

Forrás: Hihetetlen magazin / 2021. március – Zavaczki János írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: facebook.com; deviantart.com