Sok szörnyhistóriát hallhatunk életünk során. Legtöbbször megborzongunk, nevetünk rajtuk. Pedig számos történet kering olyan lényekről, amelyek egészen közel élnek hozzánk, mondhatni a közvetlen közelünkben, városainkban.
Egy Egyesült Királyságban élő, nyugalmazott rendőr, aki 1977 és 1988 között dolgozott a brit rendőrség kötelékében, arról beszélt, két történetet is hallott a kollégáitól óriási angolnákról, melyek Birmingham kanyargós csatornáiban élnek. Az első eset 1979-80 táján történt, amikor is szemtanúk állítása szerint hatalmas, sötét színű lényeket láttak úszni a csatorna vizében. A lények vagy hat méteresek voltak, s ha ez igaz, valóságos szörnyek lehettek.
Minderre nincsen bizonyíték, az viszont tény, hogy 2016 májusában az Egyesült Királyság Grand Union csatornájában egy kifejlett, öt és fél méteres pitont találtak. Az óriási hüllőt bizonyos Sebastian Bishop látta meg először, aki kajakozni szokott a csatornán. Így emlékezett: „Ahogyan áthaladtam egy híd alatt az Aylestone-i szakasznál, hosszú, vékony alakzatot láttam a víz mélyén. Gondoltam megvizsgálom, így megpiszkáltam a lapátommal. Felemeltem az állat egy részét és megdöbbenve láttam, hogy kígyó. A lapáttal a part felé húztam. Amikor kiszálltam, a fűbe vontam és csak jött, jött, nem hittem el, milyen nagy. Legalább öt és fél méteres lehetett. Már vagy három éve kajakozom rendszeresen a csatornán, de ez volt a legérdekesebb dolog, amit láttam.”
Érdekes módon az említett csatorna összeköttetésben áll Birmingham város csatornarendszerével. Lehetséges volna, hogy az 1979-ben látott angolnák valójában pitonok voltak? Nagyon valószínűtlen, hogy az angliai hideg időjárást túlélnék, bár a természet tud meglepetéseket okozni.
Állítólag a New York-i Central Parknak is megvan a maga különös lénye. Barry, a parkra néző szálloda menedzserasszisztense 1997 nyarán furcsa dologra figyelt fel. Teljesen átlagos, napsütötte hétköznap volt, amikor ebédidejében kiment levegőzni. Egyszer csak egy bokros területen áthaladva, váratlanul kirobbant a bozótból egy ismeretlen állat. Valójában teljesen emberszerű volt, vörös szőrrel borítva, de a Nagylábbal ellentétben ezt inkább Kislábnak lehetett volna hívni, ugyanis alig volt egy méter magas. A férfit sokkolta a látvány. Majd a kis lény, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is tűnt az egyik hidacska alatt.
Talán azok a legfélelmetesebb történetek, amelyek olyan állatokról szólnak, amik nagyon is valóságosak és nem tudjuk, hogy ott élnek a lábunk alatt. Hírhedt mendemondákat ismerünk a New York-i csatornarendszer aligátorairól. Azokról a hatalmas fenevadakról beszélünk, melyek a Nagy Alma mélyén a csatornákban és a metrókban élnek. A legtöbb ember úgy gondolja, mindez nem más, mint városi legenda. Mint minden legendának, ennek is van alapja. A történet 1935 februárjára nyúlik vissza, amikor is a The New York Times arról adott tudósítást, hogy hólapátoló fiatalok egy csoportja a jeges Harlem folyóban egy több mint két méteres aligátort találtak. Szegény állatot addig püfölték, míg el nem pusztult.
Teddy May több mint harminc évig volt szennyvízügyi biztos New Yorkban. Természetesen jól ismerte az aligátoros történeteket, de mindig városi legendának, folklórnak tartotta őket. Ám egy időben oly sok bejelentés érkezett szemtanúktól, hogy kénytelen volt utánajárni a dolognak. Miután alámerült e titokzatos világba, számos méretes aligátort láthatott. Rá kellett döbbennie, hogy a mese, mégsem mese. Nem csoda, ha gyorsan visszavonulót fújt.
Forrás: mysteriousuniverse.org – a forrás felhasználásával írta: Csiribusz
Képforrás: harbornews.org; parameter.sk; vjm.hu
