Az amerikai bennszülöttek folklórjában évszázadok óta suttognak egy lényről, amely a shunkawara (shunka warakin), azaz kutyarabló nevet viseli, s a mai napig neki tulajdonítják a helyi állatállományokban történő mészárlásokat. Montanában a Madison Valley Történeti Múzeumban megtekinthető egy kitömött állat, melyről azt állítják, a shunkawara egy példánya. Az állatot 1886-ban lőtte le egy bizonyos Izrael Ammon Hutchins nevű farmer.
A legtöbb ember csak démonfarkasként emlegeti a lényt. A kitömött példány egyértelmű bizonyíték az állat létezésére, de hogy pontosan melyik fajhoz tartozik, azt senki nem tudja. A szemtanúk azt állítják, első ránézésre a farkashoz hasonlít, de jobban megnézve robosztusabb az alkata, darabosabb a mozgása. Hosszú pofájával, lefelé lejtett hátával inkább hasonlít egy hiénára. Izmos testét csíkokkal tarkított fekete bunda takarja.
Az amerikai és európai mítoszokat átjárják a farkasszerű lényekről szóló mendemondák, melyeknek természetfeletti tulajdonságokat tulajdonítanak. A shunkawaráról évekig nem lehetett hallani, majd a kétezres évektől ismét felvetette fejét a fenevad. Egyre több háziállat esett áldozatul.
Dr. Ross Hutchins, a korábbi Izrael Hutchins dédunokája, 1977-ben részletes beszámolót írt az állatról. A leírás és a vizsgálatok alapján nem tudták beazonosítani a lényt még a Smithonian Múzeum munkatársai sem. Később az állat csaknem feledésbe merült, míg nem 2007 novemberében újra hallatott magáról. A kutatók ettől kezdve komolyabb figyelmet fordítottak a shunkawara felé, és arra következtetésre jutottak, hogy több állatról van szó.
Ezek a lények évszázadokon át rettegésben tartották a helyi telepeseket, rabolták állataikat és sikoltó üvöltésük félelmet keltett mindenkiben, mert hangjuk nem e világi volt. Az indiánok természetesen már korábban is találkoztak a lényekkel, melyek elsősorban a kutyáikat gyilkolták le. Innen kapták a nevüket is: shunkawara vagy shunka warakin, azaz kutyarabló. Az állat nehezen levadászható, mert rejtőzködő életmódot folytat, ráadásul erős bundája miatt a fegyver is nehezen fogja, amitől csak még természetfelettibbnek hat.
Izrael Hutchins ükunokája, Don Kirby, így beszél a hangról: „Emlékszem, amikor először hallottam ennek a fenevadnak az üvöltését. Messze volt tőlem. Olyan volt, mint egy éles sikoly. Egyáltalán nem mély. Ez a rettenetes hang azonnal beleég az ember elméjébe, ugyanis semmihez sem fogható.”
Mi lehet ez a lény? Egy alfaj? Egy mutáns? Nem tudni. Az 1970-es években bezárt a korábban említett múzeum, s az állat kitömött teteme harminc évre eltűnt. Emiatt nem tudták elemezni a kutatók a lény eredetét. Don Kirby hosszú ideig kutatta a fenevad preparált testét, mígnem ráakadt egy idahói múzeumban. Így került vissza a Madison Valley Történeti Múzeumba.
A Yellowstone Nemzeti Park mintegy 8900 négyzetkilométeres területen fekszik. Egy része még ma is érintetlen, ami biztonságos menedéket nyújthat a démonfarkasok számára, melyeknek létezésében kicsit sem kételkednek a helybeli lakosok. Valószínűleg az állat valóban létezik, erre bizonyíték a kitömött test, s úgy tűnik, élőben félelmetesebb, vérengzőbb lehet, mint bármi a környéken.
Egyesek szerint a démonfarkasok a borophagusokhoz állnak a legközelebb. Mik azok a borophagusok? A borophagus kegyetlen, félelmetes ragadozó volt az őskorban. Erős fogazatukkal még a mamutcsontot is át tudták harapni. Természetesen ezek az ősállatok rég kihaltak, de nem zárható ki, hogy utódjaik a démonfarkasok, még ma is Montana hegyeiben élnek. Úgy vélik sokan, minderre meg is van a bizonyíték.
2005 decemberében egy minden eddiginél nagyobb állatmészárlás vette kezdetét. 2006 októberére több, mint száz tenyészállatot öltek meg a démonfarkasok, a birkákat szó szerint darabokra tépték. A farmerek felvették a harcot, de hiába lövöldöztek az állatokra, sosem sikerült eltalálni őket. Rendkívül gyorsak voltak.
Steve Primm, az Északi Rezervátum igazgatója is megvizsgálta a kitömött állat maradványait. Elsősorban a mancsra, a fogazatra és a koponyára volt kíváncsi. Majd levette az állat méreteit. Szembetűnő volt, hogy a fenevad hátsó lábai nem fejlődtek ki rendesen. Aránytalanul kisebbek az első lábakhoz képest. Ennek következtében a hátrész lefelé lejt. Teste csupa izom, fejformája más, mint a farkasnak. Farka hosszú és lompos, de lényegében teljesen más, mint egy közönséges farkas.
A DNS-vizsgálat valószínűleg várat még magára, amíg a kitömött tetem tulajdonjogáét harcol egymással az idahói és a Madison Valley múzeum. A kutatók addig nem tudnak dolgozni, míg végére nem ér az ügy.
Írta: Csiribusz
Forrás: en.wikipedia.org; Tényleg létezik? – dok.film/DigiWorld
Képforrás: knowledgenuts.com; paranormal-fr.net; statesymbolsusa.org; pinterest.com
