2007 telére Aldo Gonzalez házassága zátonyra futott. A válás után anyagilag padlóra került, s alig maradt pénze arra, hogy új otthon után nézzen. Bátyja, Mario, nagyon sokat segített neki a nehéz időkben, így a házvásárlásnál és a költözésnél is. Al anyagi nehézségei miatt nem válogathatott az eladó házak között, így nagyon megörült, amikor ráakadt új otthonára, ami csábítóan olcsó volt.
A ház kívülről mutatósnak tűnt, ám belül már nem ez jellemezte. A szobák, a helyiségek szinte kivétel nélkül sötétek voltak, s az embernek villanyt kellett gyújtania, ha látni akart. A legfurcsábbnak az tűnt, hogy a ház tele volt személyes holmikkal, amelyeket az előző lakók hagytak ott. Mintha még mindig laknák a házat, de valami miatt sietősen távozniuk kellett. Az emberek normális esetben nem szoktak ilyesmit tenni, s Mario ezt meg is jegyezte az öccsének. Alt mindez nem érdekelte. Számára a lényeget az jelentette, hogy olcsón megkapta a házat és még bútorozva is volt, úgyhogy kevéske pénzéből erre nem kellett költenie.
Amikor Al később takarítani kezdett, az egyik szekrényben egy nagy alakú borítékra bukkant. Azt gondolta, talán az előző tulaj adópapírjai lehetnek, de aztán ahogyan a borítékba kukkantott, meghökkenve látta, hogy a papírok versekkel vannak telefirkálva. Az életről szóltak, s minél többet olvasott el belőlük, annál inkább megállapította, hogy írójuk egyre sötétebben látta a világot. Szellemekről írt, öngyilkosságról, mindenféle sötét érzésről... Ahogyan ott ült és olvasott, a folyosó felől léptek zaját és a padló nyikorgását hallotta. Utánanézett, de semmit és senkit nem talált.
Al a bátyja cégének dolgozott, ami azzal foglalkozott, hogy alvállalkozókat keressen a hadsereg számára. Otthon alakította ki az irodáját az egyik kisebb szobában. Egy ilyen alkalommal, amikor az íróasztalánál ült, újra hallotta a lépések zaját. Felállt és körülnézett. Aztán egyszer csak a szeme sarkából látta, hogy valami mozdul az egyik sarokban. Olyan volt, mint egy árnyék. S akkor szembetalálta magát valami nagyon ijesztővel, ami nem e világi volt.
Egy nap Mario, Al bátyja, beugrott az öccséhez. Aggódott a testvéréért, mert tudta, hogy nehéz időszakon ment keresztül, ráadásul a ház is idegesítette. Olyan volt számára, mint egy ravatalozó: barátságtalan, lehangoló, rideg. Al megmutatta Marionak a verseket és megpróbált beszélni a kísértetről is, amit látott, végül mégsem tette. Csakhogy Mario azon az estén a vendégszobában aludt. Eléggé kényelmetlenül érezte magát, és félóránként megébredt. Úgy érezte, mintha valaki folyamatosan figyelné.
Al megpróbálta folytatni az életét, ám ekkor megint furcsa dologra figyelt fel. Az a valami nem hagyta békén. Amikor az irodájában a számítógépe mellett ült, a falon keresztül erős ütéseket hallott. Mintha valaki ököllel verte volna odaát a falat. Al nagyon félt. Imádkozni kezdett.
2008 tavaszán Al élete végleg padlóra került. Nem elég, hogy lelkileg, szellemileg teljesen kikészült, még az édesapját is meggyilkolták egy rablási ügy következtében. Mario most is mellé akart állni, hiszen tudta, hogy Al mennyire ragaszkodott az apjukhoz, de Al kezdett elszigetelődni mindentől és mindenkitől, s nem vette fel a telefont, akkor sem, ha a testvére kereste. Márpedig Mario nem tudott nap mint nap átjárni hozzá, mert nagyon messze laktak egymástól.
Az egyik éjszaka arra ébredt, hogy apja hangját hallja, aki a nevén szólongatja. Ez azonban nem az édesapja volt. Egy férfi kísértetét pillantotta meg és szörnyen megijedt. Nagyon félt, legszívesebben elfutott volna, de anyagilag teljesen le volt égve, így nem volt hová mennie, hát maradt. Felhívott egy paranormális ügyekkel foglalkozó csoportot, hogy segítsenek neki.
Hamarosan három hölgy – Cheryl Ferguson, Tina Lano és Jackie Hicks – jelent meg a csoporttól és megvizsgálták a házat. Cheryl Ferguson volt köztük a látó. Képeket látott és érzéseket érzett. Átvizsgálva a házat az egyik helyiségben meglátta a magas, szakállas, fekete ruhás idős férfit, akit Aldo is említett. A három nő elmagyarázta Alnek, hogy egy sötét, gonosz entitás telepedett a falak közé, amely a szomorúságból, levertségből, kilátástalanságból táplálkozik és minden hasonló negatív érzésből. A ház egyetlen korábbi lakóját sem kímélte, s valószínűleg a versek írója is egy volt az áldozatok közül. A csoport tagjai azt ajánlották Alnek, engedje meg, hogy megtisztítsák a házat. De Al nem hitt ebben. Imádkozott ő már annyit, mégsem történt semmi. Akkor azt mondták, hagyja el a házat. Ez sem volt járható út, mert Alnek nem volt pénze elköltözni. Minden vagyonát a házba fektette. Ezek után mást nem tehettek, legjobb tanácsként azt javasolták, próbálja figyelmen kívül hagyni az entitást és ne adjon neki több negatív energiát.
Aldo tévét nézett egy este, amikor arra figyelt fel, hogy egy nagy, fél szobát betöltő fekete ködfolt lepi meg a helyiséget. A padlótól a plafonig kitöltött mindent, aztán áthaladt a folyosón és befordult a hálószobába. Nem volt mese, Al nem bírt tovább így élni. El kellett adnia az otthonát. Visszahívta a nyomozócsoportot és segítségükkel meghirdette a házat. Hónapok teltek el, de az ingatlanon csak nem sikerült túladni. Nem egyszer előfordult, hogy komoly érdeklődök jöttek, de aztán valamiért mindegyik meggondolta magát. Al egyre inkább kétségbeesett. Dohányozni kezdett, inni, és sok olyasmit tett, amit azelőtt soha.
Egyik éjjel Cherylnek, a paranormális csapat egyik tagjának látomása támadt. Aldot látta kiterítve az ágyon, betegen, reményvesztetten, s a gonosz entitások körül állták várva, hogy lecsaphassanak rá. Felhívta a férfit, hogy figyelmeztesse, de az nem vette fel. Nem sokkal később kopogtattak Al házának ajtaján. Egy fiatal nő állt az ajtóban, s úgy tűnt, partira igyekszik. Egy bizonyos Samre hivatkozott, aki ebbe a házba hívta meg bulizni. Al nem értette az egészet. Elküldte a lányt, de aztán visszanyitotta az ajtót. A lány már nem volt ott. Mintha a föld nyelte volna el. Sehol egyetlen kocsi nem állt, így kizárt, hogy a nagy birtokról csak úgy elsétált volna pár másodperc alatt. Miután visszament a házba, az ablakon keresztül egy fiatalember nézett be és gunyorosan vigyorgott. Azt gondolván, hogy a fiatalok szórakoznak vele, Aldo kirohant az éjszakába, hogy elkergesse őket. Ám sehol, senkit nem látott. Kezdett teljesen kiborulni.
Még azon az estén arra ébredt, hogy valami lerántja róla a takarót és erősen fojtogatni kezdi. Alig kapott levegőt. Később felhívta a nyomozócsoportot és elmondta, mennyire eldurvult a helyzet. A csoport tagjai visszajöttek hozzá. Nagyon aggódtak miatta. A ház egyértelműen hidegebb és barátságtalanabb volt, mint korábban. Aztán ahogyan ott ültek, Al arcát megkarmolta valami. Három véres csík jelent meg a helyén.
Nem maradt más választása, ha normális életet akart élni, lépnie kellett. Kiköltözött a házból és kibérelt a közeli városkában egy kisebb lakást. Ezek után, mintha Alt kicserélték volna. A legjobb értelemben változott meg. 2013-ra végül el tudta adni a házat egy mélyen vallásos keresztény párnak. Úgy érezte, ők mély vallásosságuk miatt el tudnak majd bánni az entitásokkal.
Írta: Csiribusz
Forrás: Szellemjárás – Félelemből táplálkozók – dok.sorozat / New Dominion Pictures, 2016.
Képforrás: origo.hu
