Az 1692-es salemi boszorkányüldözés horrorba illő történet: 20 embert végeztek ki koholt vádak alapján, sokan pedig a börtönben haltak meg a tárgyalásra várakozva, kínvallatások miatt.
Az események kipattanását történettudósok, pszichológusok és szociológusok hada próbálta megmagyarázni, számtalan teória létezik, a legszélsőségesebb egyenesen hallucinogén szereket sejt a háttérben. A főbb kutatások szerint azonban nem LSD váltotta ki a hisztériát, a fő ok inkább a puritán vallásban kereshető. Puritánként az emberek mélyen hittek a Sátán létezésében és abban, hogy aktívan jelen van a mindennapi életben, kísértve, rossz útra csábítva őket. A démonokban és a sátáni erőkben való mély hit egyben a bizonyítékot jelentette nekik Isten és az angyalok létezésére is. Mindezt pedig elegyítették a népi babonákkal, aminek az lett az eredménye, hogy minden szerencsétlenséget, betegséget, nehéz sorsot a földöntúli erők hibájának tulajdonítottak.
A puritánok életében a templom és a vallás állt a középpontban. A legtöbb telepes protestánsellenes nézeteket vallva érkezett Angliából Amerikába. Új otthont keresve meg akarták maguknak teremteni azt a környezetet, melyben a saját hitüknek megfelelően, a legszigorúbb katolikus tanok szerint élhetnek. Kerültek minden olyan tevékenységet, aminek szerintük közös eredője van a bűnnel. Ide tartozott például a táncolás, a nem keresztény zene, a népi hagyományok megtartása és bármilyen ünneplés: még a karácsonyt és a húsvétot is száműzték az életükből. A gyerekek sem maradhattak ki a szigorú bánásmódból: a legalapvetőbb játékok is bűnösnek lettek nyilvánítva, a babákat betiltották, továbbá a tanulást is csak vallási irányban engedélyezték.
Az alaphangulat és a vak hit tehát abszolút jól megágyazott a tömeghisztéria kialakulásának. Végül két fiatal lány – a 9 éves Betty Parris és a 11 éves Abigail Williams – furcsának vélt viselkedése robbantotta ki a boszorkányüldözést.
Ironikus módon épp a helyi tiszteletes lánya, Betty volt az, aki rendkívül érdeklődött a jövendőmondás iránt. Unokatestvérével, Abigaillel karöltve elvégeztek egy ártatlan jóslást, amiből azt akarták megtudni, ki lesz a jövendőbelijük és mennyi pénzük lesz felnőttként. Amit pedig megtudtak a jövendölésből, megosztották lelkesen kis társaikkal, így hamar elterjedt a hír a közösség gyermekei között, hogy milyen tiltott dologra vetemedtek. Rendes kiskamaszként valószínűleg a szigorú rendszer elleni lázadásból tették mindezt, kicsit sem elítélhető módon. Mindenesetre egy-két héttel a jóslás után elkezdtek furcsa tüneteket produkálni. Először csak koncentrációs zavarokkal küszködtek, elfelejtették a feladataikat elvégezni, vagy épp ugatással válaszoltak a felnőtteknek. Később pedig annyira beleélték magukat a szerepükbe, hogy a földön rángatóztak, idegen nyelveken beszéltek, tomboltak és sikoltoztak, ha meghallották a templomban az Úr nevét.
A mai kor embere jó eséllyel meg sem rezzenne, ha kamasz gyermeke furcsán viselkedne, egy legyintéssel, rezignáltan tudomásul venné, hogy már megint mit talált ki a gyerek, és reménykedne, hogy egyszer végre felnő, és megjön az esze. A 17. században azonban ez a fajta rendszerellenes lázadás pont úgy festett, mintha ördögi megszállottság lenne a háttérben. Mikor vallatóra fogták a 9 és 12 éves lányokat, ők addigra annyira beleélték magukat a megszállott szerepbe, hogy megneveztek három helybeli asszonyt, akik szerintük megátkozták őket. Innen pedig megállíthatatlanul elindult a lavina.
A három asszonyt – Sarah Goodot, a város közismert koldusát, az idős, jómódú Sarah Osbourne-t és egy rabszolganőt, Titubát – az addigra már teljesen felajzott városi testület őrizetbe vette, amivel megkezdődött a hírhedt boszorkányper. A bebörtönzések és a vádlottak vallomásainak hatására a salemi és a környező településbeli gyerekek körében egyre terjedt a megszállottság, sorra produkálták az ördögi tüneteket. Manapság egy jó gyerekpszichológus biztos észrevenné az összefüggéseket: a gyerekek figyelemfelhívását, szereplésvágyát, egymásra licitálását. Pár hónap alatt több mint 80 főt börtönöztek be emiatt boszorkányság vádjával, és összesen körülbelül 150 ember került gyanúba, hogy fekete mágiát használ. A legfiatalabb gyanúsított, akit egyértelműen nonszensz módon fogtak boszorkányperbe, a négyéves Dorcas volt.
A feljelentések és vádak leginkább középkorú, szegénysorban élő nőket céloztak meg, ám hamar rájöttek az emberek, hogy itt a remek alkalom leszámolni ellenségeikkel. A személyes sérelmeket végre megtorolhatták a testület segítségével, csupán boszorkányt kellett kiáltaniuk. A halálra kínzott Giles Corey például azért esett áldozatul, mert az övé volt Salem legnagyobb földbirtoka, amiért sokan orroltak rá. De ugyanígy menetelt a halálba a Proctor házaspár is, amiért kifejtették a véleményüket, melyben nem értettek egyet a boszorkányüldözéssel, és szerintük koholt vádak alapján hurcoltak meg a hatóságok ártatlanokat.
Az 1692 februárjától tartó őrületnek az első kivégzés után, júniusban érkező kormányzó próbált véget vetni, vizsgálatot rendelt el a boszorkányperek ügyében. Ám a vizsgálat még hónapokig eltartott, így a bebörtönzöttek száma egyre nőtt, és a kivégzések is tovább folytatódtak egészen őszig. A kormányzónál akkor szakadt el a cérna, amikor az ő feleségét is vád alá akarták helyezni, mint boszorkányt. Azonnal leállíttatta a pereket, és 1693 tavaszára, egy évvel az üldözések kezdete után minden eljárást megszüntetett, a börtönből pedig szabadon engedte a vádlottakat. 20 élet esett áldozatul a tömeghisztériának, később a puritán egyház tekintélye komoly csorbát szenvedett.
Bár salemi boszorkányperként híresült el, nemcsak Salemet érintette a mészárlás: a környező településekre átterjedt az üldöztetés. Nem ez volt az egyedüli példa Amerika történelmében a boszorkányüldözésre, ám mivel ilyen sok áldozatot követelt, bevonult a meghatározó események közé. Azért is fordulhatott elő, hogy ily módon egymást mószerolják be az emberek, mert kormányzó híján ki voltak szolgáltatva a helyi hatalomnak.
A megdöbbentő igaz történetet több könyvben és filmben is feldolgozták.
A salemi boszorkányok – amerikai dráma, 1996.
Rendezte: Nicholas Hytner
Szereplők:
Daniel Day-Lewis – John Proctor
Winona Ryder – Abigail Williams
Paul Scofield – John Danforth
Rob Campbell – Hale
Joan Allen – Elizabeth Proctor
Abigail és Salem istenfélő közösségének lányai éjszakánként titkos szeánszokat tartanak a közeli erdőben. A település elöljárói felhatalmazzák Proctor tiszteletest, hogy akár külső segítséggel is, de tegye meg a szükséges lépéseket a lányokat megszálló ördög kiűzésének érdekében. Egy csapásra a boszorkányság és az ördög elleni kíméletlen harc csatamezőjévé változik az addig békés kis település, ahol már senki sincs biztonságban az elvakult ördögűzőktől.
A salemi boszorkányper – amerikai-kanadai dráma, 2002.
Rendezte: Joseph Sargent
Szereplők:
Kirstie Alley – Ann Putnam
Henry Czerny – Samuel Parris
Gloria Reuben – Tituba Indian
Jay O. Sanders – Thomas Putnam
Alan Bates – Sir William Phips
Rebecca De Mornay – Elizabeth Parris
1692-ben, az akkor még gyarmati sorban lévő Amerikában borzalmas végkimenetelű boszorkányperekbe kezdtek bele, a Massachusetts állambeli Salem városában. A tragikus történet a helyi lelkész, Samuel Parris konyhájából indult, ahol egy csapat 10 év körüli kislány köztük a lelkész Betty nevű leánya, valamint unokatestvére, Abigail Williams a Tituba nevű rabszolganő segítségével a jövőt próbálta kideríteni. A játékban részt vevő lányok némelyike kis idő múlva hirtelen rohamszerűen sikoltozni kezdett, különféle görcsöktől szenvedett és látomásokról gyötörve fetrengett a padlón. Ha a lányok megbetegedtek, akkor a bennük romboló kórokozók is a boszorkányok szándékai miatt kerültek oda. Parris és mások kérlelni kezdték a lányokat, először csak Bettyt és Abigailt, majd a sorban hasonló tüneteket produkáló Ann Putnamet, Betty Hubbardot, Mercy Lewist, Susannah Sheldont, Mercy Shortot és Marry Warrent, hogy nevezzék meg azokat, akik a rontást rájuk küldték. Végül a lányok neveket kezdtek mondogatni. Elsőként három nőt tartóztattak le: Titubát, a fiatal Sarah Goodot és az ágyhoz kötött, idős Sarah Osborne-t, akik semmit sem értettek a történtekből. Ahogy a vádak terjedtek, Salem, Boston és a környék börtönei lassan megteltek. A különbíróság végül összesen 19 embert tizennégy nőt és kilenc férfit küldött az akasztófára, míg egy idős férfi, akinek feleségét s őt magát is boszorkánysággal vádolták, a kínvallatás alatt halt meg.
Forrás: nlcafe.hu; port.hu
Képforrás: mult-kor.hu; nlcafe.hu; wendyjargonncom.blogspot.com; filmezek.hu; horrornews.net
