Sokan szeretik a hátborzongató, izgalmas szellemtörténeteket, de egy idő után megjegyzik, hogy majdnem mindegyik ugyanarról szól: egy család beköltözik az új házba, ahol furcsa dolgokra figyelnek fel. Hát igen, ez általában így van. Most olyan történeteket írok le, amelyek egy picit eltérnek a megszokott forgatókönyvtől.

A tizenhat éves Nolan, az Iowa állambeli Stockportban élt, amikor különös történetét átélte. Nolan nagyjából hatéves kora óta tisztában volt azzal, hogy olyan dolgokat képes látni, amit az átlagos emberek nem. Édesanyja, Jacque, szintén rendelkezett hasonló képességekkel, de míg neki csak a megérzései működtek élesen, addig Nolannek a „látása” is. A fiú olyan dolgokat is tudott, amiről soha nem beszéltek előtte. Például rendszeresen látta dédapja szellemét és tudta róla, hogy miképp, milyen körülmények között veszítette el az egyik karját. Ugyanakkor a családban nem mindenki hitt a természetfelettiben. Nolan apja, Dennis, szkeptikusan állt hozzá a kérdéshez, de nem zavarta, ha felesége és fia ezzel foglalkozik. Egy alkalommal például – és így kezdődött a kálváriájuk – vakációra indultak. Dennis azzal lepte meg a családot, hogy a vakáción beiktatott egy szellemkereső kirándulást Bransonban. Itt élt és paranormális jelenségek kutatásával foglalkozott a Fox házaspár, Wesley és Melissa. Ők vezették a kísértettúrát, amelyen bementek egy házba, ahol valamikor megöltek egy nőt. Melissa, mivel maga is látó volt, azonnal észrevette Nolan képességeit. Mindemellett mindig érezni lehetett egy gonosz entitás jelenlétét is, ezért Melissa sosem szeretett abban a házban lenni.

A vakáció végén a család visszatért otthonába és Nolan megkezdte a következő tanévet a középiskolában. Egy este, amikor egyedül volt otthon, átjött hozzá a barátnője, Angela, és egy horrorfilmet néztek meg. Tévézés közben arra lettek figyelmesek, hogy körülöttük az árnyak mintha „szaladgálni” kezdtek volna. Mindketten érzékelték, hogy valami jelen van a házban. Egy határozatlan körvonalú, gyerek formájú, arctalan, sötét árnyat vettek észre. Bár a jelenség Nolan számára is szokatlan volt, de mivel látói képességgel nőtt fel, nem csinált ügyet az egészből. Angela azonban nagyon megijedt. 

Egy napon, amikor Nolan kosárlabdaedzésről hazaért, kaparászó hangot hallott az alagsor felől. Azt hitte, megint az egyik macska szökött le, de amikor utánanézett, semmi szokatlant nem tapasztalt. Levetkőzött és a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon. Miközben fürdött, furcsa, hörgő hangra figyelt fel. Elhúzta a zuhanyfüggönyt. A fürdőszobában senki nem volt rajta kívül. Ezúttal a kutyájukra gyanakodott, hátha be akart jönni, de később ennek sem látta nyomát. 

Ahogyan teltek a napok, Nolan egyre furcsább dolgokat tapasztalt és elmondta az anyjának is, hogy a túra óta szerinte valami nem stimmel körülöttük. Tudta, hogy valami negatív dologról van szó, és ez eltért a megszokott jelenségektől. Jacque bevallotta, hogy egy ideje ő is felfigyelt erre. 

Egy éjszaka, Nolan égő érzésre ébredt fel. Az alkarján három véres karomlenyomatot látott. Ekkor jött rá, hogy nem egy átlagos szellemmel van dolga. Másnap megmutatta Jacque-nek a sebeket. Az anyja azt gondolta, talán Nolan ejtette saját magán, akár véletlenül. Ám napokkal később a nő is hallott hangokat és őt is megkarmolta valami. A férj, Dennis, aki soha nem hitt az ilyesmiben, kezdett megijedni. Hiába volt kételkedő, be kellett látnia, hogy valami nagy baj van. Segítségre volt szükségük, de miután fogalmuk sem volt mit tegyenek, felkeresték a Fox házaspárt, akik Bransonban a kísértettúrát vezették. 

Wesley elmondta nekik, hogy a karmolás valószínűleg démontól ered. Arra is tanácsot adott, miként áldják meg a házat és űzzék el a lényt. Mindent úgy tettek, ahogyan Foxék mondták. Úgy tűnt, sikerült a szertartás. Három hónapig nem észleltek aktivitást. Azt hitték, túl vannak az egész rémálmon, ám egy napon, amikor Nolan a nappaliban üldögélve a leckéjét írta, egy idegen kisfiú lépett a szobába. Nolan nagyon meghökkent. Aztán a gyerek hirtelen alakot váltott és egy vízköpőre hasonlító szörnyeteggé változott. Hatalmas karmain akaszkodva lógott a plafonon. Végül amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Nolan még sohasem látott azelőtt ilyesmit. Nagyon kiborult, de nem beszélt róla senkinek. Ezúttal az anyjának sem mondta el, mit látott. Ennek ellenére Jacque megérezte, hogy a gonosz jelenléte visszatért a házba. 

Ismét felvették a kapcsolatot Foxékkal, akik ezúttal személyesen jöttek el hozzájuk. A házba lépve egyértelműen tapintható volt a negatív kisugárzás és a feszültség, amit a környezet ontott magából. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a korábbi szertartást rosszul végezték-e el, vagy a démon túl erős. 

A legerősebb aktivitást az alagsori szobában lehetett érezni, annak is egy kis sarkában. Nolan szobája éppen fölötte helyezkedett el. Itt lehetett a lény „bázisa”. Csakhogy nem sokáig maradt egy helyben. Melissa úgy érezte, mintha a démon bujkálna előle. Aztán az asszony kiment a kertbe, hogy megnézze a fákat is. Mindezt azért, mert volt ott egy konkrét fa, amelyet Melissa még a házból kiszúrt, ugyanis kirázta tőle a hideg. Ahogyan ott nézelődött, megpillantotta a szörnyű lényt az ágak között. Egy vízköpőre emlékeztette, aminek a szája tele volt tűhegyes fogakkal és fenyegetően vicsorgott rá. Annyira megijedt, hogy rémülten visszarohant a házba. Ekkor mesélte el Nolan, hogy valószínűleg ő is ezt a lényt láthatta korábban. 

Rájöttek, hogy maga a fiú vonzhatja be a lényt. De vajon hogyan kerülhetett a közelébe? Melissa szerint a szellemtúrán akaszkodhatott rá Nolanre és így került az otthonukba. Nem a helyhez ragaszkodott igazából, hanem a fiúhoz. Másnap újra megáldották a házat. Béke is világosság költözött a falak közé... egy időre. 

Nem sokkal később Nolan testén horzsolások és véraláfutások jelentek meg. Egyre több. És nem tudta okát adni. Mindezzel párhuzamban olyan viselkedést, olyan szemtelen megnyilvánulást vett fel az emberekkel szemben – főleg a szüleivel –, ami tőle teljesen szokatlan volt korábban. Ingerlékeny lett, rosszkedvű, utálatos. Eltűnt belőle a gondtalan vidámság, mindig lehangolt volt. Álmatlanság gyötörte, eltávolodott mindenkitől. Egy éjszaka álmot látott. Az alagsori szoba padlóján feküdt vérbe fagyva. Hangokat hallott, amelyek minduntalan azt duruzsolták a fülébe, hogy ölje meg magát. 

Szerencsére Nolanben maradt még annyi bizalom a szülei iránt, hogy őszintén beszéljen a problémáról, és a szülők ismételten felvették a kapcsolatot Foxékkal. Félő volt, hogy a démon teljesen hatalma alá vonja a fiút és tragédiába torkollik az egész ügy. Nem volt más választás, ördögűzéshez kellett folyamodniuk, ami nem volt veszélytelen. Joe Eder, felszentelt pap és démonológus végezte a démonűzést. Lekötözték a fiút egy székhez és elvégezték a szertartást. Ahogy a pap kimondta a démon nevét, a szoba kivilágosodott és Nolan „felébredt”. 

Miután minden visszatért a régi kerékvágásba, folytatták az életüket. Nolan egyre közelebb került a szüleihez és csatlakozott a Fox család paranormális ügyeket kutató csapatához. Így olyan embereken segíthet, akik hasonló szörnyűségeket élnek át. 

Egy másik történetben a Morrison család esetét olvashatjuk. 2012 márciusában a Michigan államban található Hollyban, Amanda Morrison meglátogatta rokonát az idősek otthonában. William Smith mindig magának való ember volt, magányos és zárkózott, nem nagyon tartott kapcsolatot a családtagjaival sem. Most, hogy beteg öregember lett, senki nem látogatta Amandán kívül. Az öregember katatón állapotba került betegsége révén, így nem tudta ellátni magát. Wernicke-Korsakoff szindrómában szenvedett, amely az alkoholistákra jellemző és amnéziát idéz elő. 

Mivel William teljesen eladósodott és a kezelése nagyon sokba került, Amanda és családja úgy döntött, rendbe hozzák és eladják a házát. Néhány héttel később Amanda a férjével, Nate-tel és két gyerekükkel elmentek a házhoz, hogy megkezdjék a takarítást. Kisfiuk, a nyolc esztendős David, nagyon segítőkész gyermek volt, de nővérét, a tizenkét éves Alliah-t egyáltalán nem érdekelte semmi a rózsaszín, csajos dolgokon kívül. Arra azonban egyikőjük sem számított, amit a házban találtak. 

Nagyon sötét volt odabent. Nem lehetett kinyitni az ablakokat, tiszta kosz volt minden, a függönyökön szürke mocsok ült. A falak sárgállottak a nikotintól, a szőnyegek mintája nem látszott a szutyoktól. És mindemellett iszonyatos rendetlenség fogadta őket. Nem is tudták hirtelen, hol kezdjenek hozzá a munkához. 

Ahogyan Amanda tett-vett a holmik között, egy nagy dobozban megdöbbentő könyveket talált, amelyek az okkultizmusról szóltak, valamint boszorkányságról, ráolvasásról. Talált egy rongyokba csomagolt arany színű nyakláncot is. Nehéz volt és kígyókkal ékesítették, de nem az orvosi, kígyós medálról van szó, a kaduceuszról. Ez más volt. Egyértelműen valami gonosz tárgy. Megmutatta Nate-nek is. A férfi nem sokat foglalkozott a dologgal, ő nem hitt az ilyesmiben. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a kis Davidnek megtetszik a medál és titokban magához veszi. 

Pár hónap múlva a ház elkészült: kitakarítva, rendbe téve, kifestve. Amanda ismét felkereste Williamet az idősek otthonában és örömmel újságolta az öregembernek, milyen szépen helyre hozták a házát. Fényképeket mutatott a férfinek, hogy láthassa, mire jutottak az elmúlt hónapokban. Ekkor William, aki nem szokott reagálni a körülötte történő eseményekre, váratlanul megszólalt. Goromba volt és ingerült. Amandát okolta azért, hogy az idősek otthonába került. Az asszonyt nagyon felkavarta az egész jelenet. Többé nem ment William közelébe. 

Mindezen idő alatt Nate az utolsó simításokat végezte William házán az eladás előtt, amikor sokatlan zajt hallott és olyan érzése lett, mintha valaki figyelné. Ahogyan megfordult, háta mögött egy magas, árnyszerű alakot pillantott meg. Emberi formája volt, de jóval magasabb és sötétebb. Barátságtalannak tűnt. Majd mintegy varázsütésre, hirtelen felszívódott a semmibe. Nate nem akarta elfogadni a tényt, hogy természetfeletti megtapasztalása volt, de szembe kellett néznie a tényekkel. Amanda, aki hamarosan megérkezett, sokkos állapotban találta a férjét. Nate elmondta neki, mit látott. Amanda furcsállotta a dolgot, de mert látta, hogy a férje mennyire megijedt, azonnal elhagyták a házat és soha többé nem mentek vissza. Később átadták a ház kulcsát William új gondviselőjének. A mai napig nem tudják, eladták-e végül az ingatlant. 

Eközben a kis David kígyós nyaklánca rajongójává lett. El akarta vinni az iskolába és megmutatni a barátainak. Néha azonban rémálmok gyötörték és sikongatva ébredt. A család nagyobb figyelmet szentelt neki ezentúl, de észrevették azt is, hogy Alliah egyre inkább magába fordult, visszahúzódó lett és goromba. Nagyon szeretett rajzolni, ám valahányszor a szobájában tartózkodott, úgy érezte, figyeli valami. Hangokat hallott, amelyek mindenféle gonoszságra akarták rábírni. A szülők elvitték a gyereket egy pszichiáterhez, aki megerősítette, hogy a kislány depresszióban szenved. 

Amanda vett pár színes, hangulatos dolgot Alliah szobájába, hogy jobban feldobja a hangulatot, mert a lány nem szeretett ott lenni. Rávette a lányát, hogy rendezzék át a helyiséget, de amikor takarítani kezdett az ágy alatt, megtalálta a kígyós nyakláncot. A kislánynak fogalma sem volt, hogyan került oda a lánc, még sosem látta. David lebukott, Amanda pedig kidobta a nyakláncot a kukába. 

Hónapok teltek el, de a lány depressziója mit sem csökkent. Egyre magába húzódóbb lett, végül már csak fekete ruhákat viselt. Egyik éjszaka valaki a nevét suttogta. Ekkor a sötét lény megjelent neki éppúgy, mint apjának, amikor William házában volt. Beszélt hozzá. Azt mondta, hogy magukkal viszik őt és megölik. A kislány rémülten rohant szülei szobájába. Mikor Nate utánanézett a dolgoknak, nem talált senkit a gyerek szobájában, de meglátta Alliah sötét rajzait, amelyek az általa is megtapasztalt sötét alakot ábrázolták. 

Visszavitték Alliah-t a pszichiáterhez. A kivizsgálás azt igazolta, hogy a lánynak semmiféle pszichés jellegű problémája nincs. A pszichiáter zavartan elmondta, hogy ő maga sem talál magyarázatot a dologra, de az biztos, hogy a gyerek nem képzeleg és a félelme valós. A családi életük ezzel együtt a padlóra került. A szülők úgy érezték, megbuktak gyermeknevelésből. A következő megpróbáltatás pedig nem késlekedett sokáig. 

Ezúttal Amandát lepte meg a sötét figura. Teljesen kikészült tőle. Valamit sürgősen tenni kellett. Úgy döntöttek, segítséget kérnek. Így került a képbe Samantha Harris démonológus, aki a házba lépve azonnal érezte a nagy nyomást, a tömérdek negatív erőt. Alliah szobájában volt a legkézzelfoghatóbb. A nő elmondta a szülőknek, hogy démoni jelenlétet észlel, amelyet valahonnan magukkal hoztak a házba. Megkérdezte, foglalkozik-e valaki a családban okkultizmussal vagy fekete mágiával. Amandának azonnal eszébe jutott William. Minél többet beszélt róla Samanthának, a nőnek annál inkább egyértelművé vált, hogy William valószínűleg sátánista szertartásokat végzett. 

Samantha úgy vélte, Alliah nagy veszélyben van, mert a démonok többnyire kamaszokat támadnak meg. A kislány tökéletes célpont volt, mert tiniként más energiát sugárzott. Olyat, ami nagyon csábító a démoni erőknek. A kamaszok spirituális értelemben útválasztás előtt állnak, és a démonok rossz irányba akarják terelni őket. 

Samantha áldást mondott a házra. Eközben a démon folyamatosan beszélt Alliah-hoz arra befolyásolva, hogy ne imádkozzon. Nem mondott le egykönnyen a lányról. Ám Alliah megmakacsolta magát. Az imádság végén fény öntötte el a házat. A démon elment. 

Harmadik történetünkben Mary Fogle-t ismerhetjük meg, aki a hétköznapokon fizikoterapeutaként dolgozott, hétvégeken viszont paranormális tevékenységeket kutatott. 2000 őszén Virginiába utazott két másik munkatársával, mert az egyik vidéki pajtában szellemtevékenységekre gyanakodtak. Az ottani karbantartó nem tudta elvégezni a felújítási munkákat az állandó paranormális jelenségek miatt. 

A pajta kétszintes volt. Míg társai odalent maradtak, Mary felmászott a létrán és beállította a diktafonját, hangjelenségek elektronikus nyomait keresve. Ahogyan ott jött-ment, észrevette, hogy a széna alatt piros krétával egy pentagram van felrajzolva a padlózatra, közepén egy leégetett gyertyával. Valahonnan egy állati koponya is a nyakába esett. Mindebből arra következtetett, hogy valakik, valamikor sátánista szertartásokat végeztek a pajtában. Mindezt megállapítva, hirtelen éles, nyilalló fájdalmat érzett a hasában. Kétrét görnyedve mászott le a létrán és azonnali távozásra szólította fel a munkatársait. Volt ott valami, ami nem akarta, hogy ők is ott legyenek. 

Mary tizenhárom éves fia, Josh, nem szerette a természetfeletti dolgokat és azt sem, hogy anyja ilyesmivel foglalkozik. Véleményében osztozott Mary vőlegénye, Mike is, de mert szerette a nőt, mindig támogatta. 

Később visszahallgatták a diktafont és meglepetésükre egy nem e világi hangot hallottak, ami a következőket mondta: „Az istened most nem segíthet rajtad.” Mary nagyon megijedt. Mentorát, John Zaffist hívta fel és kikérte a véleményét. A férfi elmondta, hogy a sátánimádók gyakran idéznek meg ártó szellemeket, hogy azok megvédjék őket. Azt tanácsolta a nőnek, ejtse az ügyet, menjen el misére, gyónjon meg és szentelt vízzel szórja be az otthonát, hogy védve legyen a biztonság kedvéért. Mary még ennél is tovább ment. Minden helyiségbe feszületet tett ki és szentek képével díszített medált fűzött a nyakláncára. 

Hónapok teltek el. Mary kezdett megnyugodni és már el is felejtette az egészet. Ám egyszer csak kezdett minden rosszra fordulni. A család válságba került, ráadásul Mary édesanyja egy térdműtét során olyan súlyos fertőzést kapott, hogy kis híján belehalt. Mary folyton mellette volt, így egy időre háttérbe szorultak paranormális ügyei. Teljesen felemésztette a stressz és úgy vélte, ezzel meggyengült a szellemi védekezőképessége is. 

Egyik éjszaka arra ébredt, hogy rettenetesen fázik. Úgy érezte, valami láthatatlan jött be a szobájába, ami visított, akár egy malac. Mary nagyon megrémült, de aztán összeszedte magát és átfutott a fia szobájába. 

Egyelőre nem avatta be a családját a félelmeibe. Nem akarta feleslegesen megrémíteni őket. Már-már azt hitte sokszor, talán megőrült, vagy talán a stressz váltotta ki belőle a hallucinációkat. Annyira megijedt, hogy felhívta a húgát, Alisont Kaliforniában, aki pszichoterapeutának tanult. Ám a testvére kizárta, hogy nővérének pszichés problémái lennének. Azt tanácsolta Marynek, kérjen áldást a házára és beszéljen Zaffisszal. Mary megfogadta a tanácsot és hívott egy papot, aki beszentelte a házat. 

Még aznap este arra riadt fel álmából, hogy egy láthatatlan erő megtámadja. Ösztönösen menekülni próbált a házból, de a lelke mélyén tudta, semmi értelme ennek, mert nem a házát szállták meg, hanem őt. A nyakláncot is eldobta, mivel égetni kezdte a bőrét. Kezdett az egész személyisége megváltozni. A lény újra meg újra megtámadta és az eszméletlenségig kínozta. Mary úgy érezte, Isten elfordult tőle. Kezdte elveszíteni a hitét. Kétségbeesve hívta fel Zaffist, aki azonnal tudta, hogy egy démonnal van dolguk. 

Mary elkövette azt a hibát, hogy rémületében elment munkatársa és barátnője házához, Jane Reeveshez. Nem lépett ugyan az épületbe, de akaratlanul is rászabadított valamit Jane-re, aki halálra rémült. Őt is megkísértette a lény. 

Mintha túsz lett volna a saját testében, Mary olyan dolgokat mondott ki sokszor, amit egyébként soha nem tett volna. Szakított Mike-kal, látszólag minden ok nélkül és még meg is fenyegette, ha nem megy el, kihívja a rendőrséget és azt mondja majd, az ütések az arcán a férfitól származnak. Néha valami átvette az irányítást a személye fölött. 

Egyik este a fia szobájába ment. A kisfiú sírt. Mindketten hallották a lény morgását, ami olyan volt, mintha két farkas acsarkodna. Josh azt mondta, többé nem hisz istenben, mert sokat imádkozott hozzá és egyszer sem hallgatta meg. Maryt nagyon megrázta a vallomás. Ő hitt istenben, de borzasztóan haragudott rá a kialakult helyzet miatt. 

Másnap, amikor a nagymamához indultak, vezetés közben a démon ismét átvette Mary felett a hatalmat. Eszelős tekintettel folyamatosan a fiút nézte, miközben őrülten száguldott az utakon. Miután megérkeztek, Mary magához tért és nem emlékezett arra, hogyan jutottak el az anyjához. Riadtan kérte húgától a szentelt vizet, amit anyjuk mindig a konyhában tartott, de ekkor a démon ismét megjelent és Mary testében dühödten Alisonra támadt. 

Alison később felvette a kapcsolatot Zaffisszel, aki ördögűzést javasolt és nyomatékkal kérte Alisont, hogy tartsa távolt Josht az anyjától. Aztán a férfi felhívta Maryt és megpróbálta rávenni a szertartásra. Jane és Alison vállalták, hogy autóval elviszik a nőt az ördögűzőhöz, aki egy másik államban élt. Zaffis és a pap már várta őket. Nem volt könnyű szertartás, egyik sem az, de Mary esetében a pap és John Zaffis is először találkozott levitációs jelenséggel. Vagyis azzal, hogy az alany a levegőbe emelkedett. 

A szertartás végül sikerült és Mary új életet kezdhetett. Többé nem foglakozott paranormális ügyekkel, inkább a fiára összpontosított. 

Forrás: New Dominion Pictures / Szellemjárás - amerikai dok.sorozat - 2015. – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: keptelenseg.hu; hiveminer.com; huffingtonpost.com; rejtettdolgok.blogspot.hu; pinterest.com; wall.alphacoders.com; maxpixel.freegreatpicture.com; twitter.com; api.sg; ancient-origins.net; fineartamerica.com

(A felhasznált fényképek a személyekről készült fotók kivételével, csak illusztrációk!)