A kamionsofőröknek nehéz élete van. Hosszú órákat kell az úton tölteniük, néha hetekig a családjuk és ismerőseik nélkül. Emellett persze csodálatos helyeket ismerhetnek meg. De a kamionosoknak vannak ám rémisztő történetei is. Ezeket hoztuk el ma!

Az akasztott ember

Éppen hazafelé vezettem egyik éjjel. Nem láttam már a családomat két hete, ezért izgatott voltam. Úgy döntöttem, hogy a rövidebb utat válaszoltam egy kissé elszigeteltebb helyen, amit nem ismerek annyira. Már előtte is hallottam a helyről szellemtörténeteket, ráadásul hiszek is a szellemekben, de meg akartam lepni a feleségemet és a gyerekeket, ezért nem féltem. Körülbelül 3:40 lehetett hajnalban, és már egy órája a fura úton voltam, és semmi sem történt. Azonban az egyik helyen sűrűbb lett a bozót.A rádió be volt kapcsolva, de hirtelen csak statikus zajokat hallottam. Kirázott a hideg, amikor megpillantottam egy felakasztott embert az út szélén. A test egyik oldalról a másikra himbálózott. Ráléptem a fékre, és kiszálltam az autóból egy pisztollyal, egy zseblámpával és a telefonommal, és azonnal hívtam a rendőrséget. Visszamentem a testhez, de akkor már nem találtam a helyén. Amikor visszaértem a kamionhoz, akkor újra láttam a testet a visszapillantóból. Azt kell, hogy mondjam, már nem szeretek elhagyatott utakon járni.

A gyíkember

A barátom és én egy elég kétes kamionparkolóban álltunk le a 37-es autópálya mellett Texas államban. A barátom azonnal elaludt és én is nagyon elálmosodtam. Egy hangos koppanásra ébredtem, mire megpillantottunk egy hatalmas gyíkszerű lényt vörös szemekkel és éles fogakkal. Nem tudom, hogy hány percig néztük egymást, de aztán elrohant az éjszakába.

Tárgy az égen

2005 nyarán vezettünk haza  Illinois államból hajnal kettő környékén. Rushville-től északkeletre voltam, egy üres terepen, ahol főleg erdők és kukoricaföldek vannak. Az apám vezetett, amíg én az anyósülésen ültem, de egyik pillanatban az apám meglapogatta a vállamat, és kifelé mutatott az ablakon. Egy hatalmas, repülő objektumot láttunk az égen. Úgy festett, mintha két emelete lenne, hatalmas ablakokkal. Nem adott ki hangot és egyenesen repült, nem hasonlított semmilyen repülőre. Majd eltűnt a semmiben.

A síró gyermek

San Francisco és Cheyenne között vezettem, amely körülbelül 16-20 órás autóút az időjárástól függően. A második alkalommal, amikor éjjel vezettem, akkor a kamion furcsa hangokat adott ki. Úgy hangzott, mintha elütöttem volna valamit, ami beszorult. Körülbelül 2 óra lehetett, amikor lehúzódtam egy jól megvilágított pihenőre, és felébresztettem a haveromat, aki aludt egész végéig. Elmagyaráztam neki a helyzetet, amikor egy gyerek sírását hallottuk. Nem volt autó a miénken kívül, de azért körbenéztünk. Úgy tűnt, mintha a női mosdó felől jönne a zokogás. De senki sem volt odabent. Felkapcsoltuk a lámpákat, és teljesen üres volt a hely, de a zokogás nem maradt abba. Amikor a barátom kinyitotta az ablakot, akkor a hang elhalt, hogy aztán becsapódjon és újra kezdődjön a zokogás. Persze erre már kirohantunk a mosdóból, egyenesen a kocsi felé. Elmentünk egy másik pihenőre, ahol egy darab vörös és ezüst fémdarabot találtunk a kocsi aljában, de nem tudtuk kivenni. Pár nappal később egy szerelő haverom állapította meg, hogy egy gyerekbicikli darabja szorulhatott a kocsiba.

Forrás: bizzarium.com