/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarosítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Hamarosan itt a Halottak Napja és a Mindenszentek, vagy ahogyan angolszász területeken szokás, a Halloween időszaka. Nem szeretem ezen utóbbi idegen szokás meggyökeresedését, mert míg az angolszászoknál hagyomány, addig nálunk csak divat. Inkább maradok a saját tradícióinknál, bár ez az én véleményem. Mindenesetre tudomásul veszem, hogy vannak, akiket izgalommal tölt el a Halloween időszaka, nekik íródott ez a kis szösszenet.
A történet a spanyolországi Katalónia hegyei között esett meg egy kisvárosban pár évvel ezelőtt. A városka nem állt másból, mint egy térből, rajta kicsi templommal, egy parkból, egy börtönből, egy iskolából és a körülöttük csoportosult lakóházakból. A városka nagyon büszke volt az iskolájára, mióta elnyerte a „legjobb iskola” címét a tartományban.
Október 31-én reggel, az egyik osztály tanulói mindenféle alkotásokat készítettek az osztálytermükben Halloween alkalmából. Akadtak, akik papírlapból vágtak ki csontvázakat, néhányan vámpír-denevéreket festettek, míg megint mások sütőtököket rajzoltak. A kisdiákok mindannyian 8-9 év körül voltak. Tanítójuk – egy gyönyörű fiatal nő – alig egy hónapja dolgozott az iskolában.
Míg a gyerekek jól érezték magukat és a Halloween-i dekorációkat készítették, a tanítónő bekapcsolta a rádiót és az időjárás-jelentést hallgatta. Úgy tervezte, hogy a nap hátralévő részében Halloween-partit szervez a gyerekeknek, és biztos akart lenni abban, hogy nem fog esni az eső. Ám hirtelen az időjárás-jelentést félbeszakították egy hír miatt: „Fontos bejelentés: egy elítélt gyilkos megszökött a helyi börtönből. Fegyver van nála és nagyon veszélyes. Kérjük, senki nem próbálja őt elfogni! A rendőrség majd...”
A tanítónő sietősen átrohant a tantermen, hogy kikapcsolja a rádiót. Nem akarta, hogy a gyerekek megijedjenek, de már késő volt. A gyerekek mind hallották a bejelentést és megrémültek a hírtől. Tudták, hogy a börtön nagyon közel van az iskolához. A tanítónő próbálta megnyugtatni őket, és kérte, hogy ne aggódjanak. Néhány perccel később azonban az iskolaigazgató hangja megszólalt a hangszóróból: „Figyelem, minden tanárnak! Arról értesültünk, hogy a rendőrség nagyon nehéz helyzetben van a városban történtek miatt. Minden tanárt arra kérünk, hogy zárjanak be minden ajtót és ablakot az osztálytermekben, míg a rendőrség nem lesz újra ura a helyzetnek. Ismétlem, zárják be az összes ajtót és ablakot a további utasításig! Ez minden...”
A tanítónő igyekezett nyugalmat erőltetni az osztályra. Elővette a kulcsot, bezárta az osztályterem ajtaját, majd átmenve a túloldalra becsukta az ablakokat is, gondosan ügyelve arra, hogy senki ne tudjon bejutni. Ekkor az egyik kislány felemelte a kezét és megkérdezte, kimehetne-e a mosdóba. A tanítónő nem akarta kiengedni, de a kislánynak sürgős volt. A nő végül engedett, a kislány kimehetett a mosdóba. Végül is nem valószínű, hogy a gyilkos pont az iskolába fog jönni.
Meghagyta a kislánynak, hogy amikor visszajön, kopogtasson az osztályterem ajtaján. Titkos kopogásban állapodtak meg: három ütés, két kaparászás: kopp-kopp-kopp, krrrr-krrrr... Erről tudni fogja, hogy a gyerek az, és beengedi. Ezek után a kislány kiment a mosdóba és a tanítónő bezárta mögötte az ajtót. Hogy a többi gyerek ne féljen annyira, a tanítónő elkezdett nekik mesélni. Közben eltelt jó húsz perc is, és a kislány még mindig nem tért vissza. A tanítónő nagyon aggódott és hangosan tűnődött: „Mi tart ennyi ideig?”
Nem sokkal később léptek zaja hallatszott a folyosóról. Az osztályban mindenki megdermedt. Aztán zajt hallottak az ajtón: kopp-kopp-kopp, krrrr-krrrr. „Visszajött.” - sóhajtott a tanítónő megkönnyebbülten. Odament az ajtóhoz és elővette a kulcsot. „Mi van akkor, ha nem is ő?” - kérdezte egy kisfiú, aki reszketett a félelemtől. A tanítónő tétovázott, de a zaj újra felhangzott: kopp-kopp-kopp, krrrr-krrrr. „Csak ő lehet.” - mondta a nő és a kulcsot a zárba illesztve kinyitotta az ajtót.
Hirtelen kivágódott az osztályterem ajtaja és egy magas férfi állt a küszöbön. Jobb kezében kést tartott, bal kezében a kislány levágott fejét. A szökött fegyenc lépett az osztályba. Mosolya fültől fülig ért. A gyerekek csapdába kerültek. Minden, amit hallani lehetett az iskola folyosóin, a gyermekek sikoltása és fájdalmas üvöltése volt. A káoszban a tanítónőnek sikerült kiütnie az ablaküveget és kiugrania rajta. Valahogy sikerült elmenekülnie, de a gyerekeknek nem volt ilyen szerencséjük.
Amikor a rendőrség megérkezett, a gyilkost ücsörögve a terem közepén találták. Körülötte minden, a falak, a padló, a mennyezet csupa vér volt, apró testrészek hevertek szanaszét, ahogyan a gyermekeket feldarabolta. A levágott fejű kislány testét a leánymosdó harmadik fülkéjében találták meg. Azon a hideg októberi napon, a gyilkos valószínűleg a mosdóban bujkált, amikor is a kislány meglepte. Valahogy kiszedte belőle a jelkódot, aztán lemészárolta a gyereket.
Ma a tanítónőt egy kórház pszichiátriai osztályán kezelik. Soha nem heverte ki az eseményeket és most is újra meg újra ismételgeti: „kopp-kopp-kopp, krrrr-krrrr... kopp-kopp-kopp, krrrr-krrrr... „
Az iskola ma elhagyatott, mert a szülők nem voltak hajlandóak többé odajáratni a gyermekeiket. Túl sok rossz emlék kötődik ahhoz a helyhez. Az iskola falai azonban még ma is állnak épp úgy, mint azon a végzetes napon. Úgy tartják, ha valaki bemegy a néhai osztályterembe, most is láthatja amint a vér a falakról csöpögött. Ha pedig elég bátor az illető és bemegy a leánymosdóba, és háromszor megkopogtatja, majd kétszer megkarcolja a harmadik fülke ajtaját, kinyitva láthatja rajta a vécén ülő fejetlen kislány holttestét... kopp-kopp-kopp, krrrr-krrrr...
Forrás: scaryforkids.com, fordította: Csiribusz
Képforrás: memame.hu
