/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimaradt vagy betoldódott. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sokszor előfordul, hogy különböző források némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el a történetekből vagy mit nem. Hitelességüket sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

A nő egy nagyváros külső negyedében élt. Nem volt házas, egyedül lakott kis házában, csupán dobermann kutyájával osztozott az otthonán.

Egy nap, amikor hazaért a munkából, a kutyát a nappali padlóján találta, amint éppen fuldoklott valamitől. A nő ledobta a táskáját, megpróbált segíteni az állaton, de hiába próbálta kikotorni a torkát, nem sikerült. Nagyon aggódott a kutyáért, gyorsan betette a kocsijába, és elvitte a legközelebbi állatorvoshoz.

Az orvos azonnal megvizsgálta a dobermannt, és azt mondta, sajnos máris meg kell operálnia az állatot, mert másképp nem tudja eltávolítani az akadályt a légcsőből. Azt tanácsolta a nőnek, menjen haza, és ő majd felhívja, amint tud valami közelebbit mondani. Közben a kutyán látszott, hogy egyre jobban zihál, és egyre gyengébb.

A nő nagyon ideges volt, de szót fogadott az orvosnak, és hazament. Ám alighogy belépett a házba, megcsörrent a mobilja. Az állatorvos volt, akinek feszült hangja arról árulkodott, hogy valami nagy baj van.

„Jól figyeljen! – mondta sürgetően. – Most azonnal el kell hagynia a házat! Menjen át a szomszédba, és várja meg a rendőrséget! Már felhívtam őket. Menjen!”

A nő meghökkenve és rémülten, de megfogadta az orvos tanácsát és kirohant a házból. Pár perccel később harsogó szirénaszóval megérkezett a rendőrség. Miután kiszálltak a kocsiból, elmagyarázták a nőnek, hogy át kell kutatniuk a házát. Fegyverüket maguk elé tartva, bementek a bejárati ajtón. Az asszony szótlanul figyelte őket, de fogalma sem volt mi történik. Felhívta az állatorvost és megkérdezte, mi ez az egész.

„Sikerült eltávolítanom a kutya légcsövéből az akadályt – magyarázta az orvos. – Amikor megláttam mitől fuldoklott, azonnal hívtam a rendőrséget. A torkában három emberi ujjat találtam.”

Miután a rendőrök átkutatták a házat, a nő hálószobájának szekrényében egy maszkos férfire akadtak. Egy kés volt nála, és jobb kezét fájdalmasan szorongatta. Amikor betört a házba, a kutya megtámadta, és leharapta három ujját.

Felhasznált forrás: scaryforkids.com – fordította: Csiribusz