/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Két jóbarát síelni ment a hegyekbe, Coloradóba. Egyiküknél kamera is volt, hogy képeket és videókat készíthessenek. Egy erdei faházban tartózkodtak ez idő alatt, legalább egy mérföldnyire a legközelebbi emberi településtől. 

Az első napok kellemesen teltek el, de aztán az időjárás hirtelen rosszra fordult, és két emberünk rájött, a hegyek között rekedtek a vihar idejére. A helyzetet tovább rontotta, hogy az egyikük síelés közben balesetet szenvedett és sérülései súlyosnak látszottak. A másik férfi megpróbált rádión keresztül segítséget kérni, de a vihar miatt nem volt vétel, így barátja pár órával később meghalt. 

A férfi nagyon elkeseredett, rádöbbent, hogy egyedül maradt és teljesen magára van utalva. Ráadásul a rossz időjárási viszonyok között még csak meg sem kísérelhette, hogy elhagyja a faházat. Nem tudott mit csinálni, kénytelen volt barátja holttestét kivonszolni a házból, és eltemetni a vastag hó alatt. 

Azon az éjszakán abban reménykedett, valakinek majd feltűnik, hogy ők ketten nem érkeztek vissza időben, és keresni kezdik őket, de közben attól is félt, hogy előbb fog éhen halni, mint rátalálnának. Ahogy így kergették egymást a gondolatai, elnyomta az álom. 

Amikor reggel felébredt, nagyon megijedt attól, amit látott. Barátja holtteste ugyanis mellette feküdt az ágyon, és hideg, halott karját ölelve vetette át rajta. A férfi el sem tudta képzelni, hogyan történhetett ez. Jobb ötlete nem lévén, ismét kivonszolta a halottat, és újra eltemette a hóban. 

Ám másnap reggelre, ugyanez a rémálom megismétlődött, és a szegény ember majd eszét vesztette félelmében. Aztán eszébe jutott, hogy hiszen van egy kamerája. Felszerelte az állványára, beállította, és elhatározta, felvételt készít az éjszakai eseményekről, hogy megtudja, mi történik azon idő alatt, míg ő alszik. 

Amikor reggel felébredt, már meg sem lepődött azon, hogy barátja fagyott holtteste mellette fekszik. Odalépett a kamerához és visszanézte a felvételt. Amit ott látott, az élete végéig kísértette. 

Látta, amint egy sötét alak kibújik a hálózsákból, majd elhagyja a faházat. Pár perccel később visszatér, vállán a barát holttestével. Aztán bebújik az ágyba, maga mellé fekteti a halottat, és fagyos karjait maga köré vonja. A férfi egyszerűen nem hitt a szemeinek. A sötét alak nem más volt, mint ő maga. 

Forrás: scaryforkids.com – fordította: Csiribusz

Képforrás: dreamstime.com