/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik.Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarosítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Ez a történet egy gazdag párról szól, akik két kisgyermeket neveltek, egy kisfiút és egy kislányt. A család egy nagy házban élt a kaliforniai Newport Beach-en. Miután heteken át szinte minden energiájukat kivette a két gyerek, egy nap úgy döntöttek a szülők, hogy lazításképp elmennek egy kellemes étterembe vacsorázni. Így hát asztalt foglaltattak és a gyerekekhez egy kamasz lányt hívtak bébiszitternek.

Miután a lány megérkezett, a szülők megkérték, hogy majd vacsoráztassa meg a gyerekeket és tegye őket ágyba.

„Utána nyugodtan nézz tévét és egyél bármit, amit a hűtőben találsz” – mondta az apa.

„Ha gondolod – tette hozzá az anya –, bátran nézheted a tévét a hálószobánkban is. A gyerekeknek mostanában többször voltak rémálmaik, ezért ha felsírnak, csak menj be hozzájuk és nyugtasd le őket.”

A szülők elmentek, a lány pedig úgy tett, ahogyan kérték tőle. Megetette a kicsiket, majd felkísérte őket az emeletre és lefektette mindkettőt. Felolvasott nekik egy esti mesét, amitől hamarosan álomra szenderültek. Miután elaludtak, a lány lekapcsolta a villanyt és átsétált a szülői hálószobába tévét nézni.

Miután leült, észrevette, hogy egy hátborzongató külsejű bohóc szobra áll az egyik szobasarokban. Megpróbálta figyelmen kívül hagyni, de a bohóc annyira rémisztő és zavaró volt, hogy a hideg futkározott tőle a hátán. Érezte, hogy szemei egyenesen őt bámulják, ahogyan a tévét nézi.

Amint telt az idő, a lány egyre és egyre nyugtalanabbul érezte magát a bohóc miatt. Amikor egy pillanatra ránézett, volt egy olyan kellemetlen érzése, mintha a bohóc alig észrevehetően megmozdult volna. Végül már annyira megijedt a szobortól, hogy nem tudott uralkodni magán. Lesietett a földszintre a telefonhoz és feltárcsázta azt a számot, amit a szülők meghagytak neki.

„Hello, én vagyok – mondta a bébiszitter. – Minden rendben van. A gyerekek alszanak, de én arra gondoltam, talán jobb lenne, ha idelent nézném a tévét.”

„Természetesen – felelte az apa. – De miért?”

„Tudom, hogy hülyén hangzik – nevetett a lány –, de a bohóc szobra a frászt hozza rám.”

„A bohóc szobra?” – kérdezett vissza az apa.

„Igen, a bohóc szobor a hálószobájukban” – válaszolta a lány.

Egy percre néma csend ereszkedett közéjük, majd az apa így szólt:

„Hallgass ide nagyon figyelmesen! Fogd a gyerekeket és menjetek ki a házból! Mi hívjuk a rendőrséget. Gyerünk! Most!”

„De hát mi a baj?” – kérdezte a lány.

Az apa nyelt egyet, végül így válaszolt: „Nekünk nincsen bohócos szobrunk.”

A bébiszitter csak állt kábán, aztán eldobta a telefont, felfutott az emeletre és felkapta a két kisgyereket. Egyiket kézen fogta, másikat a hóna alá vágta, lerohant velük a földszintre, majd kimenekültek az utcára. A járdán kuporogva próbálta a két gyereket megnyugtatni, s amikor felnézett a hálószoba ablakára, meglátott valamit, amitől rémülten felsikított. A függöny rése mögül egy fehér, festett arcú bohóc leskelődött kifelé. Egy darabig bámulta őt, aztán visszahúzódott a sötétségbe.

Pár perccel később kiérkezett a rendőrség és óvatosan behatoltak a házba. Az emeleti hálószobában egy bohócruhába öltözött embert fedeztek fel. Miután letartóztatták, találtak egy kést a ruhája alá rejtve. Később a bohócról kiderült, hogy egy mentálisan zavart, kistermetű férfi, aki hidegvérű gyilkos, mert ítélték már el emberölésért. Ez a beteg ember hónapok óta titokban figyelte a családot, a ház padlásán bujkált napközben, éjszaka pedig kiosont. A gyerekek heteken át panaszkodtak a bohóc szoborra, mely éjjel a szobájukba jön és figyeli őket alvás közben, de a szülők nem hittek nekik, azt gondolták, a gyerekeik csak rosszat álmodtak.

Forrás: scaryforkids.com – fordította: Csiribusz

Képforrás: wallpaperfolder.com