/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Ez a városi monda egy japán lányról szól, aki az egyik szállodában egy meglehetősen furcsa nővel találkozott. 

Azon a nyáron a japán lány Taiwanra utazott egy ígéretes nyaralás reményében. Úgy döntött, hogy egy olcsó hotelt választ, így legalább megspórol egy kis pénzt. Amikor belépett a szállodai szobába, azonnal el kezdett kicsomagolni, de közben elgondolkodott azon, hogy a recepciós a hatvanhatos szobát adta neki, ráadásul a hatodik emeleten. Ez gyakorlatilag hatszázhatvanhatot jelent. A felismeréstől a hideg futkározott a gerincén. 

Miközben csomagolt, kopogtatást hallott az ajtó felől. Kinyitotta, de a folyosón nem állt senki. Úgy gondolta, talán csak képzelődött, ezért becsukta az ajtót és folytatta a pakolást. Aztán újra kopogtattak. A lány ismét ajtót nyitott, és ezúttal egy vörös köntösbe bújt nő állt előtte. Sírt, reszketett, és azt állította, hogy véletlenül kizárta magát a szobájából. Elmondta azt is, mekkora gondjai vannak a férjével és olyan depressziós, ráadásul hajlamos az öngyilkosságra. 

A lány nagyon megsajnálta. Felajánlotta, hogy lemegy a portára és kér egy pótkulcsot a recepcióstól. Így is tett. Ám ahogyan kilépett a földszinten a liftből, nem látott senkit a portán. A pulthoz lépett és csöngetett a jelzővel. Ekkor megjelent a recepciós hölgy. 

A lány elmondta neki mi történt, mire a nő meglepetten kérdezett vissza:

„- Egy nő vörös köntösben?… Egy nő vörös köntösben?” – ismételgette, mint aki rosszul hall.

„- Igen” – válaszolta a lány. „- Egy zokogó nő vörös köntösben bekopogtatott hozzám, mert véletlenül kizárta magát a szobájából.”

„- Mit beszél?” – csodálkozott a nő. – „Ma csak egyetlen szoba foglalt a hatodik emeleten, és az a magáé.”

„Az kizárt” – tiltakozott a lány. – „Leellenőrizné újra, kérem?”

„Óh… már sejtem miről lehet szó” – mondta aztán a recepciós. – „Talán nem hiszi el, de amit most mesélek magának, az szóról szóra igaz. Pár évvel ezelőtt a szállodánkban az egyik női vendégünk borzasztó tragédiát okozott. Ő is a hatodik emeleten lakott, a hatvanhatos szobában, amely most az öné. A férje elhagyta és a nő öngyilkos akart lenni. Ám őrületében olyan gondolata támadt, hogy nem egyedül megy a halálba, hanem magával viszi a hotel vendégeit is. Magára kapott egy fehér köntöst, valahonnan szerzett egy vadászpuskát, és emeletről emeletre haladva, mindenkire rálőtt, aki szembejött vele. Szörnyű volt! Mindent vér borított! A nő elmebeteg volt és a sok vér vörösre festette a fehér köntöst, amit viselt. Azóta, minden évben ezen a napon, a vendégek arról beszélnek, hogy látták őt felbukkanni itt-ott a hatodik emelet környékén.” 

A lány szóhoz sem tudott jutni. A recepciós mosolyogva kisétált a pult mögül, és megmutatta a gyomrán lévő piros foltot.

„- Látja? Engem is meglőtt.” 

Forrás: scaryforkids.com – fordította és lejegyezte: Csiribusz