/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Azon az éjszakán a lány és a fiú egy elhagyatott úton haladtak. Ahogyan telt az idő, úgy tűnt, mind sötétebb és sötétebb lesz. Végül egy sűrű, erdővel szegélyezett területre értek, amely teljesen idegen volt számukra, és rémülten döbbentek rá, hogy eltévedtek. Alig várták, hogy kiérjenek a baljóslatú helyről, amikor az autó egy-két rándulás után lefulladt. Kifogyott a benzin. Hiába próbálták újra indítani a kocsit, a motor nem pörgött fel. 

Egy darabig vártak, majd ahogyan az éjfél is eltelt, a lány kezdett bepánikolni, hogy itt ragadtak a semmi közepén és nem jutnak haza. A fiú erre kiszállt az autóból, hogy körülnézzen, de bármerre tekintett, csak fákat látott mindenütt. Úgy tűnt egymagukban vannak a magányos vidéken, s közel-távol egyetlen lélek sem lakik. 

A lány nagyon megrémült, és kérlelte a fiút, hogy csináljon valamit. Ekkor a fiú előállt az ötlettel, hogy visszasétál az úton és megpróbál segítséget keresni. A lány látta vőlegénye arcán a bizonytalanságot, de a fiú megígérte, hogy siet vissza, csak ne aggódjon. Búcsúzóul megcsókolták egymást, majd a fiú megkérte menyasszonyát, hogy húzza fel az ablakokat és zárja be az ajtókat. Mindezek után elindult visszafelé az úton, a lány pedig csak nézett utána, amint egyre messzebb és messzebb kerül tőle, míg végül alakját teljesen el nem nyelte a sötétség. 

Órák teltek el. A lány mozdulatlanul, félelemmel eltelve, dideregve ült a kocsiban, s összerezdült minden apró zajtól, árnyéktól. Úgy érezte, a fiú soha nem jön vissza. Aztán rémülten arra kapta fel a fejét, hogy nagyobb ütést hall a kocsi tetejéről. 

Kopp-kopp-kopp… 

Szörnyen félt, és nem mert kiszállni az autóból, hogy utánanézzen mi okozhatja a zajt. Megpróbált kileselkedni az ablakon, de a sötétség oly mély volt, hogy tekintete nem tudott áthatolni rajta. 

Kopp-kopp-kopp… 

Halálra rémült attól, amit kívülről hallott, de moccanni sem mert. Végül mégis sikerült elaludnia. Amikor felébredt és az órájára nézett, az már reggel kilenc órát mutatott. Megpróbált kinézni az autó ablakain, de továbbra is teljesen sötét volt. Semmit nem értett. 

Hamarosan egy autó hangját hallotta meg a közelből, így háromszor megnyomta a dudát. Egyszer csak egy hang kiáltott felé:

-         Itt a rendőrség! Van valaki a kocsiban?

A lány megkönnyebbült sóhajjal visszakiáltott:

-         Csak én! A barátom itt hagyott egyedül, és nem jött vissza!

-         Oké, nyugodjon meg! – szólt a rendőr. – Figyeljen rám! Most nyissa ki az ajtót, szálljon ki a kocsiból és sétáljon felém! Akárhogyan is, de ne nézzen hátra!

A lány engedelmeskedett a rendőr utasításainak mindannak ellenére, hogy keze-lába reszketett és meglehetősen zaklatott lelkiállapotban volt. Kinyitotta az ajtót és kiszállt az autóból.

-         Most sétáljon felém – utasította a rendőr –, és ne nézzen hátra!

A lány megindult a férfi felé, de aztán hirtelen megtorpant.

-         Ne nézzen hátra! – ismételte erélyesen a rendőr.

Elkésett. A lány képtelen volt uralkodni magán és megfordult. Ahogyan a borzalmas kép elé tárult, rémülten sikoltozni kezdett. Vőlegénye holtteste lábbal felfelé akasztva lógott egy fáról, pontosan az autó teteje fölött. Fejét levágták, és a helyéről tóduló vér vastag folyamban ömlött a kocsira. Ezért nem lehetett kilátni az ablakian. 

Forrás: scaryforkids.com - írta és fordította: Csiribusz

Képforrás: edigitaleye.blogspot.hu