/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/ 

Sokan azt gondolják, az erdő egy csendes, békés hely az anyatermészet lágy ölén, és megnyugvást jelent a stressz ellen. Megint mások úgy vélik, az erdő veszélyes, ellenséges közeg, ahol rémisztő, ördögi fenevadak állnak lesben minden bokorban. Ám akadnak olyan esetek, amikor tapasztalt természetjáró emberek is ódzkodnak attól, hogy bemenjenek egy ismeretlen erdőbe. Lássunk négy különböző esetet, amely az erdők titkait tárja fel. 

Több találkozás utal például a Big Foot-nak, vagy más nagy, titokzatos lénynek a jelenlétére, mely az erdők mélyén él. Nézzük az egyik vadász történetét, aki elmesélte tapasztalatát egy ismeretlen állattal kapcsolatban, amelyet a mocsárban látott. 

Az erdei barangolás úgy kezdődött, mint máskor. Bár a vadász jól kiismerte magát „a legsötétebb, legmélyebb” mocsárvidéken, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy figyelik és kezdett eluralkodni rajta a rettegés. Míg az egyik fa tövében üldögélt, masszív állati mozgást hallott a mocsáron keresztül, amint a közeli bozótos felé igyekszik. Először a vadász arra gondolt, talán egy csapat vaddisznó okozza a zajt, ám hamar rájött, hogy egészen másról van szó. 

„Bármi is volt, nem sietett és látókörön kívül maradt. Hallottam, amint léptei cuppogva merülnek a sárba – placcs, cupp-cupp, placcs, cupp-cupp – egymás után rakosgatta a lábait, de nagyon lassan, mintha igazából csendben akarna lenni. Nem irányítottam a fegyverem a zaj felé, nem akartam én megölni, de a zaj egyre hangosabb lett, és én kerestem a menekülés útját.” 

A fenevad végül is berontott a bozótosba, mire elhallgattak a békák, a rovarok és a még csicsergő madarak. A vadász igazából nem látta magát a lényt, de amikor pár nappal később visszatért, hogy elhozzon egy rémületében ott felejtett táskát, mély karomnyomok véseteit fedezte fel a fán, amelyiknél üldögélt korábban, ráadásul a táska is eltűnt. 

A vadász meséje egyike a számtalan történet leírásának, amelyek az erdőben élő hatalmas lényekről szólnak, és úgy tűnik, jóval nagyobbak az átlagos ragadozóknál. További beszámolókat lehet találni különös láblenyomatokról, világító szemekről, melyek magasan lebegtek a föld felett, ágreccsenésekről, melyek masszív állat súlyára emlékeztettek. Bár néha úgy tűnik, hogy a hatalmas lényeken kívül más is lakozik a félelmetes erdőségekben. Egy férfi az egyik Internetes brit fórumon dermesztő élményét írja le, amit Franciaország egy erdős területén élt át horgászat közben. 

„Késő délutánra járt, és az volt az érzésem, hogy valami figyel engem az erdőből, a tó túlsó partjáról. Mindennap, alkonyati időben visszatért ez a kellemetlen érzés, de mindig máshonnan éreztem, mintha az a valami egyre közelebb merészkedne hozzám.” 

A horgász táborhelyének közelében egy kastély állt, mely tele volt II. Világháborús lövedékekkel. Amikor másnap reggel felébredt, élete legnagyobb sokkhatását élte át. 

„Úgy döntöttem, iszok egy sört, amikor a fénynél egy sisakos német katona arcának sziluettjét láttam kirajzolódni, amint kinézett a sötétségből felém.” 

Később a horgász megtudta, hogy annak idején heves harcok folytak a területen a német és amerikai katonák között. A németek bemenekültek az erdőbe, de megtámadták az egyik tartalék járőrüket, akit itt temettek el a tó körül. 

Néha előfordul, hogy a föld megismétel múltbéli eseményeket. Egy férfi arról számolt be, hogy egy régi folyógát közelében táborozott, és az éjszaka folyamán zubogó víz hangjára ébredt. Amikor kimászott a sátorponyva alól, a hang hirtelen abbamaradt. Pár perccel később azonban megismétlődött, ám ezúttal valamiféle robajjal, és emberek sikolyaival vegyült. Másnap reggel a férfi kutyájával együtt felderítette a terepet, de semmi különöset nem talált. 

„A mai napig nem tudom, mi lehetett az, de vannak ötleteim – mesélte később. – Azt mondják, a föld emlékezik, és ez jó, de inkább nem szeretnék jelen lenni az ilyen emlékezéseknél.” 

Egy alkalommal a Fülöp-szigeteki Tengerészeti Hadtest tagjai éltek át hátborzongató élményt a dzsungelben. Egy nap elindultak járőrözni, miután egységük jelentést kapott arról, hogy ellenséget észleltek. A vadonban három nap lehangoltsága után, az egység észrevett egy halovány alakzatot a távolban. Ahogyan közelebb értek hozzá, látták, hogy nem gyalogol, hanem valósággal úszik a föld felett, de nem ez volt a legrosszabb. 

„Az alakzat úgy volt felöltözve, mint egy normális élő ember, de nem volt arca – emlékezett vissza az egyik katona. – Úgy lehetne leginkább mondani, mintha az arcát kiradírozták volna. A bőre nagyon sápadt volt, mint akiből lecsapolták a vért. Úgy tűnt, golyó ütötte lyuk tátong a mellkasán. Egy ponton megállt a suhanása. Az volt a legfélelmetesebb, amikor láttam, hogy visszanéz rám jellegtelen arcával.” 

A térfigyelő kamerák egy rakás, ijesztő képsort vettek már fel az elmúlt években idegenszerű lényekről, olyanokról, melyekről az indián folklór is megemlékezik. A szkeptikusok azonban úgy vélik, a képek hamisítványok, esetleg a kameratulajdonosok vagy egyéb tréfacsinálók manipulálták az emberek felszereléseit. Bárhogyan is legyen, a túrázók, vadászok, horgászok és a helyi lakosok beszámolói azt sugallják, hogy van valami odakint a világ rengetegeiben. 

Forrás: mysteriousuniverse.org - Írta és fordította: Csiribusz