Akik rendszeresen olvassák az oldalamon található bejegyzéseket, azok tudják, hogy több vérfarkasos történet is rögzítésre került általam. Íme, ismét találtam egyet, biztosan vannak, akik ismerik, de szerintem sokan nem. 

Minden században, különösen a középkori századokban keltek szárnyra hasonló elbeszélések, de hogy mennyi belőlük az igazság, azt tényleg csak a Jóisten tudhatja. Annyi azonban bizonyos, minden rémmesének van alapja, így a vérfarkas mítoszoknak is.

Tudni kell, hogy ekkor még nem ismerték a csúnya betegséget, az ún. lycanthropiát, viszont gyakori volt a veszettség az állatvilágban, mellyel nem ritkán az embereket is megfertőzték. Akkoriban kevesebb ember élt a Földön, kevesebb város, falu volt, és kisebb méretűek. Közöttük azonban széles mezők, sötét erdők húzódtak. Nem egyszer fordult elő, hogy veszett farkas támadt egy-egy emberre, aki aztán a harapással terjedő vírustól megfertőződve, maga is veszetté vált, és félelmetesen kezdett viselkedni, majd iszonyú kínok között elhunyt. Természetesen ezek mind táplálhatták az amúgy is babonás népek hiedelmeit.

Igaz történetünk, melyet dokumentált iratokból ismerünk, a 16. századi Franciaországban esett meg, Burgundia tartományában.  Ebben az országban nagyon elterjedt volt a boszorkányoktól, ördögöktől, farkasemberektől, stb. való félelem, mégpedig olyannyira, hogy egyes tartományokban valóságos tömeghisztéria alakult ki. Ilyen volt a már említett helyszín.

Történt pedig 1598 egyik napfényes tavaszi napján, hogy a 16 esztendős Bonoit Bidel húgával együtt, elment a St. Claude-i gyümölcsöskertbe körtét szedni. Ameddig a kezük elért, le is legelték az egyik körtefát, ám a legszebb gyümölcsök a felső ágakon csüngtek. Mivel a földről lehetetlenség volt elérni őket, a fiú felmászott a fára, és onnan adogatta le a gyümölcsöket testvérhúgának.

Ekkor váratlanul egy „farok nélküli” farkas ugrott ki a bozótosból, és neki rontott a kislánynak. A fiú ezt látva, azonnal a földre ugrott, és kését maga előtt tartva, próbálta megvédeni a húgát. Nagy meglepetésükre a farkas ekkor elkezdett átváltozni, és egy emberforma –, de továbbra is szőrös – lény vált belőle. Könnyedén kiütötte a fiú kezéből a kést, és belemart a nyakába.

Eközben a kislány sikongatni kezdett, és segélykiáltásait meg is hallották a környékbeli földeken dolgozó parasztok, akik azonnal kaszát, vasvillát ragadva siettek a gyermekek segítségére. Mire odaértek, a lény már eltűnt, Bidel pedig súlyosan megsérült. Ennek ellenére még el tudta mondani, hogy mi történt, és a parasztok máris a farkasember keresésére indultak.

Nem sokkal messzebb, egy Perenette Gandillion nevű fiatal lány sétált az erdőben. Kötényén és ruháján vérfoltok éktelenkedtek, teste tele volt karmolásokkal. Így amikor az emberek rátaláltak, számukra egyértelmű volt, hogy csakis ő lehet a vérfarkas, ezért neki támadtak, és szó szerint meglincselték. A lány belehalt sérüléseibe. De a parasztok haragját nem csak ez táplálta. Perenette ugyanis abból a Gandillion nevű családból származott, melyet az itt élők messzire elkerültek, kiközösítettek, ugyanis azt suttogták róluk, hogy boszorkányok, az ördöggel cimborálnak, és most már egyszersmind vérfarkasok is.

Történt pedig ezekben az időkben, hogy élt egy Henri Boguetnevű boszorkányvadász, aki egyben a bordeaux-i körzet főbírája is volt, márpedig ő, teljes bizonyossággal hitt a farkasemberekben, a Gandillion család szerencsétlenségére. Ráadásul Boguet-nek a nagy port felkavaró ügy kapóra jött, ugyanis akkoriban jelent meg – Discours des Sorciers, azaz Tanulmány a boszorkányokról című – műve, melyet így könnyebben tudott népszerűsíteni.

Boguet az egész Gandillion család letartóztatását elrendelte, a vád pedig boszorkányság és vérfarkasság volt. Perenette testvérét, Antoinette-et azzal gyanúsították, hogy farkasember, és fekete mágia útján idézett elő jégesőt, ezen kívül boszorkányszombatokon vett részt, ahol a többi boszorkával együtt gonosz terveket szövögettek embertársaik ellen.

Bátyjukat, Pierre-t hasonló vádakkal illették, ráadásul szegény epilepsziában szenvedett, és sokszor olyan görcsös rohamok törtek rá, hogy el is ájult. Úgy gondolták, ájulása közben a lelke kiszabadul a testéből, és farkasalakban járja a vidéket, miközben vérfarkas-gyűléseken vesz részt. Pierre-t kínzással vallatták, így hamarosan beismerte, hogy az ördög „farkasbőr-ruhát” adott neki, és rávette, hogy négykézláb rohangálva megtámadjon mindenkit, aki az útjába kerül. Pierre-nek volt egy fia, Georges, aki meg azt vallotta, hogy az ördögtől kapott egy kenőcsöt, és ha azzal bekeni magát, farkassá változik.

Amikor az egész családot börtönbe vetették, az őrök felfigyeltek arra, hogy mindegyikük négykézláb mászik a rácsok mögött, és közben morgó hangokat hallatnak. Ezzel máris bebizonyosodott, hogy farkasemberek, akiket el kell pusztítani. Természetesen minden családtagot bűnösnek találtak és máglya által kivégeztek.

Forrás: Dr. Robert Curran gyűjtése nyomán a történetet lejegyezte: Csiribusz