/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Ez a mese Észak-Magyarország füves, erdős vidékein történt 1881-ben. A történet egy hegedűsről szól, akit Kropannak hívtak, és aki úgy kereste kenyerét, hogy a helyi vendéglőkben muzsikált. Ám kevéske keresete alig volt elég ahhoz, hogy feleségét és önmagát el tudja tartani belőle. 

Egy napon feltűnt neki, hogy az asszony egy ideje nem panaszkodik éhségre. Kropan azt gyanította, ennek bizonyára az az oka, hogy a nő összeszűrte a levet egy gazdagabb férfival, és az tartja olyan jól az asszonyt. Hogy meggyőződjön igazáról, kémkedni kezdett a nő után, s egy este korábban jött haza a szokottnál. Ám feleségét sehol nem találta, viszont észrevette, hogy egy hatalmas farkas kerülgeti a ház környékét. Jódarabig kereste az asszonyt, de mivel nem lelte sehol, szomorúan gondolt arra, hogy a farkas bizonyára felfalhatta. Mivel ötlete sem volt hol kereshetné még, és nem tehetett egyebet, lefeküdt az ágyára, de persze aludni nem tudott.

Kora reggel, a nap első sugaraival, Kropan kiment a házból, és nagy meglepetésére azt látta, hogy a farkas visszatért, majd állkapcsai között egy báránnyal, megfordult a tengelye körül, és visszaváltozott a feleségévé. Odakiáltott férjének, hogy most már van mit enni, és máris indult megsütni a húst.

Ettől kezdve az asszony minden este átváltozott farkassá, elment zsákmányért, és mindig friss hússal tért haza. Nem sokára annyi húsmennyiséget hozott, hogy túl sok volt kettejüknek, és Kropan be tudta indítani saját vendéglőjét. A nő a szomszéd falvakat fosztogatta, így az ottani állatállomány jelentősen megcsappant. De hamarosan nem érte be ennyivel, úrrá lett rajta a kapzsiság, és már saját falujukban is portyázott.

Egy éjszaka a helyi pap dédelgetett kisbárányát mészárolta le. A pap másnap ellátogatott Kropanék csárdájába, és meglátta a pulton a felhasított bárányt. Azonnal felismerte benne kis kedvencét. A pap, a gonosz jelenlétét érzékelte a fogadóban, és szenteltvízzel behintette a helyiséget, illetve Kropant és feleségét. Miután a szenteltvíz hozzáért az asszony bőréhez, az azonnal visongani kezdett a fájdalomtól, mintha savval öntötték volna nyakon. Végül kirohant a csárdából, amilyen gyorsan csak tudott.

A falu dühös lakossága megölte szegény Kropant. A hivatalos szervek letartóztattak két felbujtót a falusiak közül, és hat évre börtönbe vetették őket. Kropan kapzsi felesége, akit megrészegített a vadászat öröme, elmenekült a falunak még a környékéről is, és soha többé nem látta senki.

Forrás: werewolves.com – írta és fordította: Csiribusz