Hannover, Németország:

A többnyire csupán hollywoodi filmekből megismert farkasember legendák nem száz százalékosan a képzelet szülöttei. – Legalábbis ezt állítja Harry Brenann, aki Koszovóban szolgált az SFOR kötelékében, és aki hazatértekor megdöbbentő tartalmú könyvet adott ki az általa személyesen átélt eseményekről. 

A katonatiszt a parancsnoksága alá tartozó alakulattal éppen átrobogóban volt egy, a hegyek között megbújó, a térképeken fel sem tüntetett településen, amikor arra lettek figyelmesek, hogy néhány helybéli egy megkötözött fiatalembert vonszol maga után, a többi lakos pedig átkokat szórva rugdosta, köpdöste a szerencsétlent. A békefenntartók természetesen közbeavatkoztak és véget vetettek az egyébként minden bizonnyal bekövetkezendő lincselésnek. 

A meggyötört fiatalember – Brenann első feltevésével ellentétben – nem szerb katona volt, hanem egy szintén helybéli, akinek már az egész családját kiirtották a falusiak. Zorian egyetlen szót sem volt hajlandó mondani, ám a sebtében felállított táborba érkeztek olyan emberek, akik jóval bőbeszédűbbek voltak nála, így Brenann megismerhetett egy hihetetlen és félelmetes történetet. 

A falubeliek szerint Zorian egy egész farkasember család utolsó sarja volt, akit mint ördögi teremtményt mindenképpen el kellett volna pusztítaniuk, mivel rettegésben tartotta a környéken élőket. A katonatiszt persze ostobaságnak titulálta a hallottakat. 

A történet szerint Zorian családja volt az utolsó, amely egy már régen letűnt faj képviselőinek mondhatta magát. Farkasemberek voltak, ám ez a meghatározás egyáltalán nem úgy értendő, mint ahogyan azt a filmekben bemutatják. Ezek a valóban létező lények ugyanis nem oly gyorsan változtak át, mint a mozivászonról megismert társaik, és korántsem csupán az emberhús volt az, amely csillapíthatta éhségüket.  

Természetesen kinevettük azokat, akik ezzel a sztorival kerestek fel minket – írja Brenann a könyvében. – És egészen addig nevettünk is, amíg be nem következett az első holdtölte. Ekkor ugyanis Zorian befelé forduló, szótlan, komor viselkedése egy csapásra megváltozott. Jól láthatóan óriási fájdalmak gyötörték, kínjában a földön vergődött és olyan hangokat adott ki, mint amilyeneket embertől még soha nem hallottam. Természetesen azonnal folyamatos megfigyelés alá helyeztem a fiút, ám a doki csupán széttárta a kezeit és kijelentette, hogy nem tudja mi történik a sráccal. A szenvedés hangjai napokig betöltötték az egész tábort. Aztán a doki azzal keresett fel, hogy magam nézzem meg, mi történik Zoriannal. A fiú a fogait hullatta, a bőre pedig úgy hámlott, mintha csak egy kígyó lenne, amelyik vedlik. Az arca is változóban volt. Mintha az egész csontszerkezete átalakult volna. Pofacsontja kiszélesedett, a homloka pedig szinte teljes egészében eltűnt. Szemei körül valamiféle kinövés keletkezett, melynek következtében Zorian valóban úgy nézett ki, mint egy vadállat Próbáltunk vele kommunikálni, de a fiú csak nézett ránk a tűzpiros szemeivel és úgy morgott, mintha valóban farkas lenne. Néha még az ínyét is felhúzta, így megpillanthattam a növekvőfélben levő agyarait. Hátborzongató volt. Néhány nap elteltével Zorian teljesen átalakult, jószerével minden emberi formáját elvesztette. Testét sűrű szőrzet borította, félelmetes tépőfogai immár teljesen kifejlődtek. Az egész folyamat egy hétig tartott. A fogoly szinte őrjöngött a ketrecében és hiába próbálkoztunk a legerősebb nyugtatókkal, semmiféle hatást nem értünk el velük. A felkínált, megfőzött ételhez hozzá sem nyúlt, de amikor az egyik katona mintegy próbaképpen egy csirkét dobott a ketrecbe, az a valami azonnal rávetette magát, darabokra szaggatta, és jóízűen elfogyasztotta. Néha megpróbált kiszabadulni, ám a ketrec ellenállóbbnak bizonyult a lény testi erejénél. Az egész nem tartott tovább négy napnál. Akkor aztán ismét fájdalomsikolyok és a visszaalakulás rémséges velejárói voltak azok, amelyek következtében egy hét elteltével ismét a meggyötört Zorian ült a farkasember ketrecében. 

Brenann természetesen jelentette a nem mindennapi ügyet a feletteseinek, minek eredményeképpen Zoriant egy csapatszállító helikopter elszállította a legközelebbi NATO-támaszpontra. A parancsnok kíváncsi volt arra, hogy mi lesz a fiú további sorsa, ám mindenhol falakba ütközött. A hadsereg akkor és ma is váltig tagadja, hogy bármilyen, rendellenes tulajdonságokkal megvert embert fogságban tartana, ám Brenann legalább ilyen állhatatosan ismételgeti, hogy igenis, létezik a farkasember. Hiszen a saját szemével látta!  

Forrás:  csiribuszerdekessegek.freeblog.hu  - 2001. december – lejegyezte: Csiribusz