/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Íme, egy újabb vérfarkasos történet, amely a 12. századi Franciaországból, bizonyos Marie de France írásából származik. Úgy tűnik, a Föld tele van ilyen, és ehhez hasonló mesékkel. 

A történet egy Angliából származó nemesről szól, akit Bisclavretnek hívtak. Bisclavret minden héten háromszor eltűnt az erdő mélyén, és soha, senki nem tudta, mi célból teszi ezt. Felesége kíváncsi volt a titokra, és többször könyörgött neki, mondja el végre hová szokott menni, és mit csinál olyankor. A férfi végül bevallotta az asszonynak, hogy ő egy vérfarkas, aki azért megy az erdőbe, hogy vadásszon, és ilyenkor a ruháit mindig az erdő szélén hagyja. Erre azért van szüksége, mert nélkülük nem volna képes visszaváltozni emberi formájára. 

Mindeközben tudni kell, hogy az asszonynak egy ideje szeretője volt, mégpedig egy helyi lovag személyében. Persze az első adandó alkalommal elárulta szeretőjének a férje titkát, és egy napon, amikor Bisclavret ismét az erdőbe ment, követték őt. Meglesték, amint ruháit leveti, átalakul farkassá, majd miután úgy érezték, kellő távolságban van, ellopták a holmiját, hogy a férfi ne tudjon többé emberré visszaváltozni. Így maradt Bisclavret farkasbőrének csapdájában.

Ám egy idő után a környékbelieknek feltűnt, hogy Bisclavret hosszú ideje nem mutatkozik. A nő ezért azt hazudta mindenkinek, hogy férjét valaki megtámadta és meggyilkolta az erdőben. Aztán mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hozzáment feleségül a szeretőjéhez, és néhai ura földjeit, gazdagságát „megörökölték”.  

Valamivel később a király – aki anno jó barátságban volt a halottnak hitt Bisclavret lovaggal –, embereivel a környékbeli erdőben vadászott, amikor is vadászkopói sarokba szorítottak egy farkast. Persze a szerencsétlen állat nem volt más, mint az „elveszett” lovag, aki felismerve királyi barátját, azonnal odafutott hozzá, és mindenki legnagyobb döbbenetére megcsókolta a király lábait. A király visszahívta vadászebeit, aztán hazavitte a farkast és attól kezdve úgy kezelte, mint egy háziállatot. 

A farkas annyira szelíd és kedves volt, hogy nemsokára az udvar kedvence lett. Egy nap azonban az udvarba érkezett Bisclavret asszonyának új ura, és felismerve az áruló lovagot, a farkas azonnal nekiugrott. Egy udvari bölcs az eseményeket hallva, megjegyezte: ok nélkül a farkas nem támadta volna meg a lovagot. 

Röviddel az incidens után, a király meglátogatta Bisclavret „özvegyét”, miközben a farkast is magával vitte. Az asszony illendően fogadta az uralkodót, de a farkas a nőre támadt és leharapta az orrát. Az újabb jelenet elgondolkodtatta a királyt, mert újabb kérdéseket vetett fel az állat viselkedésével kapcsolatban. Ezért tömlöcbe vetették az asszonyt és az áruló lovagot, majd kínzás által vallatni kezdték őket. Az asszony végül megtört, bevallotta bűneiket, és megmutatta Bisclavret ruháját is. A ruhát visszaadták a farkasnak, aki magára öltve azt, átváltozott emberi formájára. A királytól visszakapta elveszett földjeit és vagyonát, a hűtlen asszonyt pedig a becstelen lovaggal együtt mindörökre száműzték. Ha mindez nem kellő elégtétel… az asszonynak és áruló párjának ezek után csak orr nélküli gyermekeik születtek. :-) 

Mi a tanulság ebből? Ne kezdj ki olyan asszonnyal, aki egy vérfarkas felesége, pláne ha férjének magas szinten vannak kapcsolatai. 

Forrás: werewolves.com – írta és fordította: Csiribusz

Képforrás: nndb.com