Rejtélyes eltűnésekről hallottunk már. Nemrég olyan gyermekekről írtam, akik szerencsés, vagy szerencsétlen kimenetellel tűntek el a vadonban. Néha ez a felnőttekkel is megtörténik. A mostani történet sajnos szomorú, s viszonylag friss aktualitású, 2014-ben történt.
A 21 éves Kris Kremers és a 22 esztendős Lisanne Froon, fiatal, holland lányok voltak, akik éppen befejezték egyetemi tanulmányaikat és egy kávézóban dolgoztak. Mindkét lány a hollandiai Amersfoortban nőtt fel, s jó barátnők voltak. Lisanne soha nem hagyta el Európát, de Kris mindig csodás, messzi országokról álmodott, s egy perui nyaralás csak még inkább erősítette a kalandvágyát. Rábeszélte Lisannét, hogy utazzanak félévre Panamába, s ha már ott vannak, használják ki a lehetőséget és tanuljanak spanyolul.
2014. március 15-én az Amsterdamból indult repülőgép leszállt Panama Cityben. Innen talán hajóval mentek a Bocas del Toro szigetcsoport közelébe. Az első napon csak élvezték a napsütötte tengerpartot.
Mindent gondosan megszerveztek otthonról. Egy kisiskolában vállaltak volna önkéntes munkát, de csalódniuk kellett. Megérkezésükkor azt a tájékoztatást kapták, hogy bizonyos megváltozott körülmények miatt mégsem tudják őket foglalkoztatni, de megígérték nekik, hogy segítenek munkát szerezni egy másik iskolában. Így ismerkedtek meg a Miriam Guerra nevű hölggyel, aki a különböző nemzetiségű lányok elszállásolásáról gondoskodott. Egy Boquete nevű helyre kerültek, itt kaptak szállást egy panzióban, s úgy tűnt, rendeződni kezdtek a dolgok. Ám egyszerre csak minden sötét fordulatot vett.
2014. április 2-ára a két lány túrát szervezett a közeli őserdőbe a Baru vulkán megtekintéséhez, s ehhez egy helyi túravezető segítségét kérték. Ám később úgy határoztak, hogy előtte, április 1-jén, kettesben végigsétálnak a Zongorista Ösvényén, melyről úgy tudták, körbeviszi őket a város feletti hegyekben. A helyiek figyelmeztették a lányokat, hogy ne vágjanak neki az ismeretlennek, mert bár ezekben az erdőkben nincsenek nagytestű ragadozók, azért a dzsungel ezernyi veszélyt rejthet.
A lányok azonban olyan izgatottak és lelkesek voltak, hogy nem hallgattak a jótanácsra. Taxival vitették magukat a város feletti ösvényhez. Útjukra vendéglátóik kutyája is velük tartott. Utolsó facebook-üzenetük alapján valóban megérkeztek a helyhez, de onnantól kezdve megszakadt velük a kapcsolat.
Az esti órákban a kutya hazaérkezett a panzióba, ám a lányok nélkül. Miriam nagyon aggódott, de nem jelentette be azonnal a lányok eltűnését, mert ekkor még nem volt biztos benne. Másnap azonban megtörtént a bejelentés, és a rendőrség nagy erőkkel kivonult a keresésükre. A holland hatóságokat is értesítették, így érkezett Panamába egy holland nyomozócsapat, valamint a lányok szülei. Kutyákat, helikoptereket is bevetettek a kutatáshoz.
Napokon át keresték a két lányt, de semmit, még a legkisebb nyomot sem találták. Aztán az eltűnést követő két és fél hónappal később, egy túrázó nő fontos nyomra bukkant. Valamikori szállásuktól nem is olyan messze, az Alto Romero melletti folyó partján, rábukkantak a lányok hátizsákjára. Ebben napszemüvegek, melltartók, ivóvíz, útlevél, pénz, a két mobiltelefon és még pár dolog volt, teljesen szárazon, becsomagolva.
Természetesen az első dolga a nyomozóknak többek között az volt, hogy átnézték a telefonhívásokat. Kiderült ebből, hogy már öt órával az indulás után elküldték az első segélyhívást. Sajnos azonban az őserdőben nem volt térerő, így nem futott be a hívás. Kiderült az is, hogy az egyik lány telefonja hamar lemerült, de a másikéról április 7. és április 10. között összesen hetvenhét segélykérés érkezett. A lemerült telefont megpróbálták többször is visszakapcsolni, de mindig rossz PIN-kódot ütöttek be. A másik telefonnal több fénykép is készült az éjszakai dzsungelben, többnyire rossz minőségben. Egyiken Kris feje is látható hátulról, s mintha halántéka véres lenne.
A hátizsák megtalálása után nem sokkal, előkerült Kris rövidnadrágja, amely egy sziklán feküdt, gondosan összehajtogatva. Ezt a helyet korábban átkutatták, így felmerül a gyanú, hogy később helyezte oda valaki.
Két hónappal később újabb dolgok kerültek elő a Zongorista Ösvényén, ezúttal hátborzongatóbb minőségben. Csontokat találtak ugyanis, szétszórt emberi csontokat. Például egy medencecsont darabját, ezenkívül találtak egy sportcipőt, melyben még benne volt a lábfej. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a maradványok a két lánytól származtak. Lisanne testéből 10%-ot találtak meg az erdőben, Kriséből mindössze 5%-ot. Utóbbit ráadásul leönthették valami vegyszerrel, talán oltott mésszel, hogy a lebomlást felgyorsítsák.
Mindennek ellenére, a helyi rendőrség azzal zárta le az ügyet, hogy a lányok lezuhantak egy szikláról, és a dögevők széthordták a csontjaikat. Mindezen feltételezés azonban nem állja meg a helyét, ez még egy laikus számára is egyértelmű. Rengeteg az ellentmondás, és sok a kérdés, melyre nem kapunk választ. Vegyük őket sorba!
Egyáltalán mi történhetett a két holland lánnyal? Kezdjük az első, legártatlanabb válasszal: eltévedtek. Természetesen nem lehetetlen, ilyen van. Az első segélyhívás az elutazás utáni ötödik órát követően történt. Ez nem nagy idő. Tehát a „baj” nem sokkal azután megesett, hogy a dzsungelbe betették a lábukat. Egy erdőben való bolyongás alatt gyorsan eltelik az öt óra, szinte észre sem lehet venni. Lehetséges volna, hogy már ekkor eltévedtek? Nem lehetetlen, de nem valószínű. Valaminek történnie kellett. Ez oly világos, hogy másoknak is feltűnt.
A Daily Beast egyik újságíróját nem hagyta nyugton a kérdés, így magánnyomozásba kezdett, s egy-két hivatalos dokumentumhoz sikerült hozzáférnie. Ebből kiderül, hogy a helyi hatóság tisztában volt vele: a lányokat megölték. Az is napvilágra került, hogy az éjszakai felvételekből, melyeket a lányok készítettek, egyet töröltek. Ez csak azért különös, mert a képek között több rossz felvétel is van, azokat mégsem törölték. Vajon mi lehetett azon az egy felvételen? Ezt próbálták kideríteni a holland nyomozók is a legmodernebb technológiával, de sajnos nem sikerült a kísérletük.
A másik kérdés: ki ütötte be a PIN-kódot Lisanne telefonjába? Merthogy nem a lány, az biztos, hiszen ő nyilván tudta a saját PIN-kódját. Ezzel szemben Kris telefonjával több mint kilencven kép készült, s abból csupán azt az egyet törölték. Ez az egy lehetett a bizonyíték a gyilkosra.
A harmadik kérdés: mennyiben „bűnösök” az állatok? Semennyiben. Azon a környéken – mint említve volt már – nem élnek ragadozók, sem nagyobb dögevők. Teljesen kizárt, hogy ők hordták volna szét a lányok maradványait, ahogyan a rendőrség állította. Erre a legalapvetőbb bizonyíték, hogy a csontokon nem találtak sem fog-, sem karomnyomokat. Márpedig, ha egy állat ráveti magát a csontos húsra, ott mindenképpen karcolódik a csont. Ezek a maradványcsontok azonban teljesen simák és tiszták voltak. Ha azonban mégis az állatokra szeretnénk fogni a csontok szétszórását, akkor sem lenne igazunk a szakértő szerint, ugyanis az állatok, ha valamennyire szét is szórják a csontokat, az nem ilyen mértékű.
A negyedik kérdés: ha a lányokat megölték, vajon ki lehetett a tettes? Megvizsgálták-e a lehetséges gyanúsítottakat? A válasz: nem. Pedig a helyi hatóság az iratok alapján, nagyon is tisztában volt azzal, hogy egy sorozatgyilkossal lehet dolga.
Ott van mindjárt a taxisofőr, Leo Gonzales, aki a Zongorista Ösvényéhez fuvarozta a lányokat. Vajon magukra hagyta őket, miután kifizették? Vagy maradt és leselkedett? Esetleg követte a lányokat a fák közé? Ő támadhatott rájuk? Nem valószínű, mivel az események után egy évvel, a folyóban találták meg a holttestét. A rendőrség ezt is egyszerű balesetnek állította be, noha azon a helyen, ahol megtalálták, nagyon sekély a víz, nem valószínű, hogy magától fulladt bele. Bárhogyan is legyen, Gonzales láthatott valamit vagy valakit, ami elég kockázatos lehetett a gyilkosnak ahhoz, hogy életben hagyja.
De van még egy ember, aki sokkal inkább gyanúsítható, még a helyi rendőrségnek is gyanús volt eleinte, de aztán elengedték. Ez a hatvan év körüli ember nem más, mint az az idegenvezető, akit a lányok felfogadtak április 2-ára. A férfinek nagyon rossz híre van, a helyiek nem bíznak benne. Állítólag csak női turistákat hajlandó kalauzolni, ami már önmagában is szokatlan.
Egy alkalommal, bizonyos Nina von Rönne, francia fotós, szállást bérelt néhány hétre a férfinál. Míg ott lakott, folyamatosan az volt az érzése, hogy a férfi kukkolja őt. Határozottan állította, hogy a férfinek két arca van: egy kedves és egy ördögi. A férfit a helyi szállóból is kitiltotta a tulajdonos, mert tolakodott és bizalmaskodott a női vendégekkel. Megtiltotta az alkalmazottainak, hogy a férfit bármiféle túravezetésre felkérjék, vagy a vendégeket hozzá irányítsák. Ráadásul, mielőtt a rendőrség a lányok utáni kutatást megkezdte volna, ez a túravezető bement a szállodába, majd a lányok szobájába. Hogy mit csinált ott, azt senki nem tudta. Még különösebb, hogy mikor a rendőrség kiszállt hozzá és kikérdezte, pontosan tudta, hol tűntek el a lányok, noha senki nem mondta neki. Ennek ellenére elengedték.
Sokféle pletyka kering a férfiről. Van, aki Panama legjobb idegenvezetőjének tartja, van, aki egyszerűen sorozatgyilkosnak. A helyzet az, hogy hiába furcsa valaki, hiába szereti a nőket és hiába zaklatja őket, ettől még nem feltétlenül sorozatgyilkos. És egyáltalán, miért emlegetünk sorozatgyilkost? Miért nem csak szimplán gyilkost? Azért, mert ezen a tájékon feltűnően sok a fiatal nők ellen elkövetett brutális gyilkosság. A módszer pedig, mellyel mindez megtörténik, sorozatgyilkosra vall. Lehetséges, hogy nem a holland lányok voltak az első áldozatok, s talán az utolsók sem? Nagyon is.
Ha így van, miért nem tesz valamit a helyi hatóság? – kérdezhetjük joggal. S ha tudták, hogy a holland lányokat megölték, miért nem folytattak további nyomozást? Mert eltussolták az ügyet. S hogy miért? Mert Panama egyik legnagyobb bevétele a turizmusból származik. Mi lenne, ha kirobbanna egy olyan botrány, amely legyilkolt turistákról szól. Az ország turizmusa azonnal megfeneklene. Talán ezért voltak hanyagok a nyomozással, a nyomozási helyszínek biztosításával. Nem vettek ujjlenyomatokat, nem figyeltek a bizonyítékokra, hagyták beszennyeződni a nyomokat, melyek segíthették volna őket, és nem néztek körmére a gyanús egyéneknek.
Hogy kiderül-e valaha, mi történt a két holland lánnyal, vagy a taxisofőrrel? A hozzáállás tekintetében vajmi kevés az esély.
Írta: Csiribusz
Felhasznált forrás: origo.hu; youtube.com
Képforrások: allthatsinteresting.com; travelagewest.com; podroze.onet.pl; youtube.com; corbataslester.com
