A normál átlagember többnyire ideális életet él. Ez persze nem úgy értendő, hogy nincsenek gondjaink, problémáink, nem jelenti, hogy minden álmunk teljesül, de legtöbbünk számára a családtagoknak megvan a helye az életünkben, s ha néha nem is könnyű együtt, azért a lelkünk mélyén szeretjük egymást.

Néha azonban előfordul, hogy szeretteink olyan oldalával szembesülünk, amelyet addig nem ismertünk. Lehet ez szülő, gyermek, testvér vagy kedves. Meglátjuk benne azt a számunkra addig ismeretlen és elfogadhatatlan tulajdonságot, amely már nem szeretetet vált ki, hanem rettegést, aggodalmat, és szembesülnünk kell a családtagunkban élő gonosszal.

Shelly Lietz mindig nővér szeretett volna lenni. 1990-ben megkezdte főiskolai tanulmányait, de mindjárt az első évben teherbe esett. Félt az anyaságtól, nem érezte magát elég érettnek hozzá, végül mégis megszülte a kisfiát, Dereket. A gyermek szép volt, egészséges és Shelly mindent megtett azért, hogy boldog legyen.

Ahogyan Derek cseperedett, egyre furcsább szokásokat vett fel. Mintha kényszerbeteg lenne, soha nem nyúlt az ételhez kézzel – például fánkhoz, szendvicshez vagy rágcsálnivalóhoz –, szigorúan csak villával volt hajlandó étkezni. Nem játszott úgy a játékaival sem, mint más normális gyerek. Sőt, egyáltalán nem játszott, csupán rendezgette a játékokat. Építőkockáiból, legóiból nem épített soha semmit, inkább szabályosan sorba rakta őket. Mindennek pedáns rendben kellett lennie. Shelly észrevette ezeket a szokatlan viselkedési formákat, mégsem törődött velük. Pedig a kisfiú, korának előrehaladtával egyre indulatosabb és kiszámíthatatlanabb lett. Ha valami nem úgy történt, ahogyan akarta, törni-zúzni kezdett. Megfeszült a teste, kezei ökölbe szorultak és remegett. Tekintete mindig üres volt, érzelemmentes.

Egy alkalommal – talán hatéves lehetett – Shelly bevásárolni vitte. Derek a játékok között kiszúrt egy dömpert és mindenáron meg akarta vetetni. Shelly nem akarta megvenni a játékot, ezért Derek szörnyen dühös lett. Többször földhöz vagdosta a dömpert, egészen addig, míg ripityára nem törött.

Mindemellett Derek rendkívül antiszociális volt. Nem barátkozott senkivel, nem beszélgetett. Egyszer Shelly barátnője látogatóba érkezett a kisfiával. A kisfiú játszani akart Derek egyik kisautójával, mire Derek feltaszította és két öklével püfölni kezdte.

Shelly később feleségül ment egy Robert nevű férfihez. Azt remélte, hogy fiára jó hatással lesz a férfi közelsége. Nem így történt. Robert szabályokat hozott a kisfiú életébe, ami Dereknek kicsit sem tetszett. Például egy alkalommal, karácsony reggelén, Derek lefutott a fenyőhöz a nappaliba, hogy felbonthassa az ajándékokat. Robert azt akarta, előtte egye meg a reggelijét. A kisfiú megmakacsolta magát. Leült ugyan az étel elé, de nem volt hajlandó enni. Estig ott ült mozdulatlanul, konokan, s az ételhez azért sem nyúlt. Másnap Shelly, miután Robert dolgozni ment, levitte a fához Dereket. A kisfiú még mindig dühös volt. Shelly sokat járkált az új PlayStationért, hogy a lehető legnagyobb örömet tudja szerezni a fiának. Izgatottan várta mit szól, amikor meglátja. Derek kibontotta az ajándékot, majd fogta a PlayStationt és a földhöz vágta. A gép azonnal széttörött. A játék később mégis meglett, mert Shelly azt hazudva, hogy törötten volt a dobozban, kapott helyette egy másikat az üzletben.

Pár évvel később Derek jéghokizni kezdett. Nagyon szerette a sportot és szokásává vált, hogy egy órával előbb érkezett meg az edzésekre. Ő így akarta. Egyszer aztán nem tudtak időben elindulni, és a gyerek olyan dührohamot kapott, hogy szó szerint ripityára verte a tévékészüléket.

Ahogyan Derek kamaszodni kezdett, egyre nehezebbé vált minden. Amikor Robert szólt neki, hogy hagyja abba a játékgépezést, mert vacsorázni mennek, Derek meg sem hallotta. Robert valahányszor összezördült mostohafiával, Shelly mindig megvédte Dereket. Még akkor is, amikor tudta, hogy nincs igaza. Shelly és Robert házassága végül zátonyra futott, elváltak. Az asszony úgy döntött, pszichiáterhez viszi a fiát. Depressziót állapítottak meg nála és gyógyszerrel tömték, de semmit nem használt.

Az igazi változás akkor állt be Derek életébe, amikor megismerte Maisie-t. A lány csinos volt, gyönyörű, s úgy tűnt, a tizennyolc éves fiú szerelmes és boldog. Végre Shelly is megnyugodhatott, mert látta, hogy a fia ilyen érzelmekre is képes. Hamarosan kiderült, hogy Maisie teherbe esett. Shelly megengedte nekik, hogy nála maradjanak, de cserébe be kellett fejezniük az iskolát és segíteniük kellett a háztartásban. Pár hónappal később megszületett Shelly fiúunokája, Gabe. Derek viselte többnyire a gondját, mert Maisie még iskolába járt.

A boldogság azonban kérészéletű volt. Derek megváltozott. Szabályokat hozott és mindennek úgy kellett történnie, ahogyan ő akarta. Mindkét nőt terrorizálta lelkileg. Rengeteget veszekedtek Maisie-vel, a szerelem elmúlt, Shellyt kigúnyolta, kinevette. Az asszony ráadásul keményen inni kezdett. Nem bírta elviselni másképp a pokollá vált helyzetet. Derek örökké bántalmazással fenyegette. Egy napon fegyvert vásárolt, ráfogta az anyjára és megkérdezte: „Félsz, anyám? Jobb, ha nyitott szemmel alszol, anyám, mert a végén még elvágom a torkod.” Shelly reteszt szereltetett a hálószobája ajtajára. Saját házának foglya lett. Lázasan gondolkodott, mitévő legyen. Anyaként bűntudat gyötörte, de nem tudta szeretni a fiát. Maisie-nek is elege lett. Napokon át tanakodtak, mitévők legyenek.

Volt egy labradoruk, Lucy, akit Derek szívből utált, mert nem bírta elviselni a kutyaszőrt. Shelly egyszer rövid időre a kórházba került. Ki kellett venni az epekövét. Mire hazaért, a kutya sehol nem volt, s amikor megkérdezte Dereket, hol van Lucy, Derek azt mondta, hogy elütötte egy autó és elpusztult. Shelly nem merte faggatni, de érezte, hogy hazudik. Úgy gondolta, Derek ölte meg a kutyát szimpla gonoszságból, bár bizonyítani nem tudta.

Közben Maisie fellázadt. Elköltözött, hátrahagyva a kisfiát. Shellyre várt a feladat, hogy közölje a lány távoztát a fiával. Derek ezúttal nem tombolt, nem őrjöngött, mint máskor, csak hallgatott. Ettől ijesztőbbnek hatott.

Shelly addigra abbahagyta az ivást és csatlakozott egy Anonim Alkoholisták csoporthoz. 2012. szeptember 7-én este terápiára ment. Hazatérőben megpillantotta a felhajtón Maisie kocsiját. A bejárati ajtó nyitva állt és Shellynek nagyon rossz érzése támadt. A küszöbön véres lábnyomok éktelenkedtek, amelyeket követve Shelly a fürdőszobához jutott. Nem hitt a szemének. Maisie átvágott torokkal feküdt a fürdőkádban. Nem volt kérdéses mi történt. Kihívta a rendőrséget és aggódva kérte, keressék meg a kisunokáját. Nagyon félt, hogy Derek féktelen dühében a kisfiúnak is ártani fog.

Dereket végül egy szállodai szobában találták meg a gyerekkel együtt. Gabe-nek nem esett baja, ám Dereket letartóztatták és huszonegy évesen börtönbe került. Életfogytiglanig tartó büntetést kapott. A kis Gabe-et Shelly neveli tovább.

Az Investigation Discovery, 2018. – dok.filmjei alapján írta: Csiribusz

Képforrás: youtube.com