Egy olyan könyvet mutatok be, mely címe alapján nem keltette fel úgy az érdeklődésemet, mint hátsó borítóján a tartalma. Kellemesen csalódtam benne, miután elolvastam, bár akadt olyan blog, ahol nem a legkitűnőbb kritikát írták a történetről. Én ezzel az írással ajánlanám:
Kara Gillian átlagos kinézetű, harminc év körüli fiatal nő, aki nyomozóként keresi kenyerét a New Orleanshoz közeli álmos kisvárosban, Beaulacban. Persze nem volt ez mindig így, ő is utcai járőrözéssel kezdte a szakmát Beaulac nem túl izgalmas, mondhatni unalmas egyhangúságában, ahol szinte soha, semmi érdekes nem történt. Vagy mégis? Az egyetlen, de meglehetősen durva, és a lakosság kedélyeit felborzolandó bűnténysorozat, még pályája legelején korbácsolta fel a városka közvéleményét. A brutális gyilkost – aki minden áldozatát kegyetlenül megkínozta, majd megcsonkította, és egy ismeretlen, misztikumot sejtető jelet vésett testük valamely pontjára –, Jelfaragónak nevezték el.
Kara járőrözőként nem vehetett részt a nyomozásban, és nem is érdekelte nagyon az egész, ám az utolsó előkerülő holttestet maga is láthatta és valami nagyon is megragadta a figyelmét. Olyan démonisztikus szertartás-jeleket lát a holttest mellett, amelyeket egy átlag ember nem érzékel.
Ja, ha nem említettem volna még, Kara Gillian, amilyen átlagos volt kinézetre, olyan szokatlanul elképesztő tulajdonságokkal rendelkezett belső lelki életében, ugyanis idéző volt. Hogy ez mit jelent? Kezdjük az elején: Kara kislányként veszítette el szüleit egy gázrobbanásos balesetben, így anyjának húga, a különc Tessa néni nevelte fel. Kara kamaszkorba érve, minden elképzelhető módon megnehezítette nagynénje életét, ám az asszony nem volt átlagos ember. Tessa képes volt felvenni a kapcsolatot a démonvilággal, márpedig ezt a szertartást nem tudta véghez vinni akárki, kizárólag az, aki idézőnek született. Hamarosan kiderült, hogy a családi vérvonalat átható adottság Karában is jelen van. A lány, ráébredve képességére, szorgalmas tanítványa lett Tessának, és történetünk idejében már tapasztalt, tehetséges idéző, aki képességeit kerülendően, magányosan él a város szélén egy félreeső házacskában.
Immár nyomozóként, Kara azzal ütötte el unalmas szabadidejét, hogy a régi aktákat böngészte, különösen a Jelfaragó esetét, hiszen a démonisztikus jelek miatt ez tűnt számára a legérdekesebbnek. Nem sokkal később a Jelfaragó újra visszatért. Először utánzónak vélték, de Kara nagyon jól tudta, ez nem utánozás, az igazi elkövető bukkant fel ismét. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen tapasztalatait nem oszthatta meg senkivel. Ugyan ki hitte volna el, hogy látói képességei vannak? Valószínűleg senki, és még állását is elveszíthette volna. Ráadásul főnökétől megkapta az ügy vezetését, mellyel egy csapásra kivívta kollégái ellenszenvét és irigységét. Magára maradt, és csak a démonvilág segítségére számíthatott, annál is inkább, mert a gyilkosságsorozat kapcsolatban állt a természetfeletti erőkkel.
Ezer és ezer kérdés cikázik a lány agyában, miközben újabb és újabb gyilkosságok történnek. Nyomába szegődik egy vonzó FBI-os férfi is, akit le akarna rázni, pedig delejes hatással van rá. Ezzel párhuzamosan álmaiban folyton kísérti egy bizonyos Démon Lord azt kérve tőle, hívja magához. A múlt is felfedi álarcát. Kara szülei nem úgy haltak meg, ahogyan ő mindig hitte. A cselekmény szálai egyre jobban összegubancolódnak. Ha valaki szereti az ilyen történeteket, szánjon rá egy vagy két napot és olvassa el a regényt, garantáltan szórakoztató olvasmány lesz.
Írta: Csiribusz
Képforrás: moly.hu
