2014. jún 26.

A madárijesztő

írta: Csiribusz
A madárijesztő

/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Élt egyszer Arizonában egy idős parasztember, aki a legjobb földdel büszkélkedhetett a vidéken. Mindenki tudta, hogy a környéken neki vannak a legjobb minőségű terményei, ezért mindenhonnan jöttek hozzá vásárolni. Amikor arról érdeklődtek, mi az oka annak, hogy ilyen szépek és jók a termékei, azt válaszolta, minden az öreg madárijesztőjének köszönhető, mert ő védi a növényeket a varjaktól és az egyéb kártevőktől.  

madárijesztő.jpg

A madárijesztőt az idős farmer készítette, ami eléggé félelmetes látványt nyújtott. Hónapokig dolgozott rajta, mire olyan ijesztőre sikeredett, amilyenre csak lehet, hiszen nagyon fontos volt, hogy a kártevők távol maradjanak a növényektől. A madárijesztő hatalmas, szalmával kitömött karjai kinyújtva majd kétméteres hosszt értek el, míg hosszú lábaival olyan magas lett, akár egy fa. Ám a legijesztőbb a feje volt: a gazda egy óriási sütőtökből faragta ki. Számtalan napot és éjszakát töltött azzal, hogy minél tökéletesebbre készüljön el. Így a madárijesztő feje olyan groteszk és csúnya lett, hogy néha még őt is félelemmel töltötte el, ha ránézett. De kétségkívül nagyon hatékonynak bizonyult: elijesztett minden rágcsálót és madarat, mely közel merészkedett. 

A szomszéd farm tulajdonosa egy testvérpár volt: Josh és Harold. Nagyon lusták voltak, nem szerettek dolgozni, és ez meglátszott növényeik szánalmas állapotán is. Ugyanakkor borzasztóan irigyelték az öreg gazdát, és látva sikereit, összeesküdtek ellene, miszerint ha tönkre tudnák tenni, átvehetnék a birtokát, ami onnantól kezdve nekik kamatozna. Egy este a testvérek elhatározták, hogy átsettenkednek az öreg paraszt földjére. Ellopták a híres madárijesztőt, majd hazavitték és egy régi szekrénybe gyömöszölték abban reménykedve, hogy senki nem fogja így megtalálni. 

Másnap reggel az idős farmer arra ébredt, hogy förtelmes madárijesztője eltűnt, és a patkányok meg a varjak csúnyán megdézsmálták a termést. Sírva rogyott térdre. Tudta, hogy így hamarosan tönkremegy. Eközben a testvérek – Josh és Harold – nem tudták visszafogni a hangos röhögést, ahogyan birtokukról látták az öregember könnyes bánatát. Hallva a nevetésüket az öreg odament hozzájuk, hogy megkérdezze őket, tudnak-e valamit a madárijesztő eltűnéséről. A testvérek közvetlenül a szemébe néztek és minden gátlás nélkül azt hazudták, hogy fogalmuk sincs, mi történhetett a drágalátos madárijesztőjével.

„Tudjátok, hogy fel kell hagynom az üzlettel és el kell adnom a farmot, ha nem találom meg a madárijesztőt” – panaszkodott az öreg gazda.

Josh az arcába nevetett és azt válaszolta: „Ez kemény dolog számodra, nem igaz?”

„Szar lehet neked” – tette hozzá kuncogva Harold.

Az öreg gazda bánatosan, fejét leszegve tért vissza otthonába. 

Azon az éjszakán Josh és Harold nem tudott aludni. Na nem azért, mintha bűnbánat emésztette volna őket, hanem azért, mert nem tudták kiverni a fejükből a torz pofájú madárijesztő képét. Úgy vélték, soha nem lesznek képesek nyugodtan aludni többé, amíg a ronda sütőtökfej a házukban van. Így hát kivonszolták a madárijesztő testét a szekrényből. 

Harold magához vett egy baseballütőt és úgy szétverte a madárijesztő fejét, hogy csak apró tökdarabok maradtak belőle szétszóródva a földön. Ezek után a testvérek összeseperték a maradványokat, majd a szemetesbe szórva, aludni tértek. Ám valamivel éjfél után arra riadtak fel, hogy hálószobájuk ajtaján kaparászó, karistoló hangot hallanak.

„Elfelejtetted kiengedni a kutyát?” – kérdezte Harold álmosan.

„Ni-ni-ni-nincs is kutyánk” – dadogta Josh.

Ekkor hirtelen kivágódott a hálószoba ajtaja. Egy hosszú, magányos szalmakar kígyózott be rajta, majd egy másik kar követte és két hosszú botláb. A két testvér megdermedt a félelemtől. Csak bámulták a szörnyűséget, amint a fejetlen madárijesztő felemelkedett hosszú botlábaira, és két hosszú karja értük nyúlt a sötétségben. 

Harold érezte a hideg, inas szalmakarmokat, amikor bokájára fonódtak és olyan hangosan sikított, ahogyan csak tudott. Könyörgött a bátyjának, Joshnak, hogy segítsen neki, de Josh már futott is ki a hálószobából a szörnyűség elől le a bejárathoz, nekivágódott az ajtónak, majd kirohant a holdvilágos útra. Úgy futott, ahogy csak a lába bírta, fújtatva és zihálva, magas hangon sikongatva. Ahogyan közeledett a szomszéd házához, megpillantotta az idős farmert a kapuban álldogálva. A hold fényénél jól látta, hogy az öregember arcán egy furcsa mosoly suhan át, amint bámulja őt. 

Josh futott tovább mezítláb a durva, kavicsos úton. Közben hátranézett a válla fölött és látta azt, ami halálra rémítette. A madárijesztő követte őt, szorosan rohant mögötte. Egyre közelebb ért hozzá, mindig közelebb és közelebb. És nem csak ezt látta. A madárijesztőnek ugyanis új feje volt, amely úgy nézett ki, mint Harold.  

Forrás: scaryforkids.com – fordította: Csiribusz

Képforrás: wallpaper-share.com

Szólj hozzá

Meghökkentő mesék Modern regék