/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Köszönjük a cikkajánlást Cech01-nek!

Egyik éjszaka az apa és a lánya egy elhagyatott országúton haladtak. Hazafelé tartottak a kórházból, ahol a lány anyját látogatták meg. Az eső ritmusosan dobolt az autó tetején, és a lány elbóbiskolt. Hirtelen nagy csattanásra riadt fel. Az apa keményen küzdött a kormánykerékkel, de a kocsi megcsúszott a nedves aszfalton és nekicsapódtak egy kőfalnak. 

Miután az apa meggyőződött arról, hogy lányának nem történt baja, kiugrott a kocsiból, hogy felmérje a károkat. Mindkét első gumi kilyukadt, és a baloldali sárhányó felgyűrődött a falra. Az autó többi része sértetlen maradt.

-         Valami kivágódott elénk az útra. Bármi is volt, kicsinálta az abroncsokat – magyarázta az apa.

-         Meg tudod javítani, ugye? – kérdezte a lány, aki még mindig rémült volt.

-    Nem – felelte az apa a fejét rázva. – Csak egy pótkerék van a csomagtartóban. Muszáj lesz visszamennem a városba, és keresnem kell valakit, aki elvontatja a kocsit. Nincs olyan messze. Várj meg a kocsiban, míg visszatérek!

-         Oké – mondta vonakodva a lány. – De kérlek, ne légy oda sokáig!

-         Nyugi – biztatta az apja, amikor meglátta mennyire aggódik. – Sietek vissza.

A lány a visszapillantó tükörből nézte egy darabig, ahogyan apja a szakadó esőben megindul a város felé, aztán alakja beleveszett a sötétségbe. 

Már eltelt egy óra is, és a férfi még mindig nem tért vissza. A lány egyre feszültebb lett, mert úgy vélte, már vissza kellett volna érnie. Ahogyan ott várakozott, véletlenül belenézett a visszapillantóba, és a távolban meglátott egy alakot, amely az autóhoz közeledett. Először azt hitte, az apját látja, de ahogyan megfordult és jobban szemügyre vette, rájött, hogy egy idegen férfi az. Overállt viselt, arcát nagy, bozontos szakáll borította. A bal kezében valami előre-hátra himbálózott. 

A lány ideges lett tőle. Ahogyan egyre közelebb ért és alakja kibontakozott a sötétből, a lány jobban megfigyelhette. Jobb kezében nagy, éles kést markolt. A rémült lány azonnal bezárta a kocsi minden ajtaját, és hátramászott a hátsó ülésre. Amikor újra felnézett, az idegen már a kocsinál állt, és arcát az üvegnek nyomva, véreres szemeivel dühösen bámult a lányra. Haja vad volt, csapzott és koszos. Arcát mély sebhelyek tarkították. 

Felemelte a bal karját, és akkor a lány velőtrázóan felsikított. Kezében ugyanis apjának levágott feje lógott. Folyamatosan sikoltozott, képtelen volt leállni. Szíve hevesen vert, levegőt is alig kapott. Az apja arcán ijesztő, groteszk kifejezés ült: a szája tátva, a szemei visszafordultak a fejébe. 

Az idegen csak állt egy darabig a zuhogó esőben, és őrülten vigyorgott. Aztán belenyúlt a zsebébe, kivett valamit és lassan felemelte. Az apa slusszkulcsa volt… 

Forrás: scaryforkids.com - írta és fordította: Csiribusz