/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Köszönjük a cikkajánlást Cech01-nek!
Születésnapja reggelén Lucyt az édesanyja azzal ébresztette, hogy csomag érkezett a nevére. A kislány izgatottan bontotta fel az ajándékot, de megrémült attól, amit a dobozban talált. A legvisszataszítóbb antik baba volt benne, amit valaha látott: a feje teljesen kopasz, bőre töredezett és szutykos, ám leginkább a fogsora volt zavarba ejtő: hosszú, éles, hegyes és állatias fogak virítottak a baba szájából, akár a ragadozók agyarai.
Lucy elborzadva hajította a játékot a sarokba, mire édesanyja leszidta és próbálta elmagyarázni neki, hogy egy ajándékot, amit mások fáradságot nem sajnálva eljuttattak hozzá, illik megbecsülni. Lucyt nem hatotta meg az érvelés, nem akarta a babát, de anyja ragaszkodott ahhoz, hogy megtartsa. Miután a kislány lehiggadt, fogta az antik babát, és a lépcső mögötti kis szekrénybe rejtette, hogy ne kelljen látnia csúf, gonosz kis pofáját.
Pár nappal később egy éjszaka, amikor már az ágyában feküdt, furcsa, csoszogó hangot hallott legalább öt percen keresztül, majd vonszolásra emlékeztető zaj következett. Lucy reszketett a félelemtől, moccanni sem tudott. Mindig nyitott ajtónál és a lentről felszűrődő fénynél aludt, mert félt a sötétben. Egy halk, reszelős hang csendesen suttogott felé odalentről: „Lucy, az első lépcsőn vagyok.” Aztán úgy tűnt, mintha a valami visszacsoszogott volna oda, ahonnan jött, és visszabújt a helyére.
A kislány annyira félt, hogy nem aludt egy szemhunyást sem aznap este, egészen kora reggelig nyomasztotta a félelem, míg anyja fel nem keltette az iskola miatt. Lucy megpróbálta elmesélni az anyjának, hogy mi történt az éjszaka folyamán, de az meggyőzte őt, hogy csak álmodott.
Persze nem álom volt. Lucy könyörögni kezdett, hadd dobhassa ki a babát a szemétbe. Ám szülei továbbra is azt hajtogatták, nem illik eldobni egy ajándékot, tessék megtartani. Este Lucy vonakodva feküdt az ágyába, miközben próbálta elhitetni magával, hogy valóban csak álom volt az egész. Biztonság kedvéért leellenőrizte a lépcső mögötti szekrényt, de a baba ugyanúgy feküdt ott, ahogyan pár nappal korábban odahelyezte.
Nagyon nehezen tudott elaludni ezen az éjszakán, de végül mégis sikerült. Mély, testetlen hang ébresztette álmából, és próbálta elhitetni magával, hogy csak képzelődött. „Lucy, a negyedik lépcsőn vagyok” – mondta ezúttal a hang. Megint hallotta a csoszogó zajt, de aztán minden elcsendesült. Lucy sírva fakadt és nem aludt aznap este sem.
Másnap az iskolában beszélt társainak a babáról. Persze kinevették. Azon az estén úgy döntött, becsukja a szobája ajtaját. Így a lenti fény nem tudott eljutni hozzá, ezért elhúzta helyette szobája függönyét, és a gyér fényben elaludt. Hamarosan ismét megébredt a szokatlan hangra, és tisztán hallotta, amint azt mondja: „Luuuucccccy! A lépcső tetején vagyok.” Lucy összerándult a félelemtől. Hallotta az ajtó kattanását, és nem látta ugyan, de érezte, hogy nagyon lassan kinyílik.
Másnap reggel a kislány holttestét a lépcső alján találták meg a szülők. Balesetnek tűnt. Arra gondoltak, hogy az éjszaka folyamán ki kellett mennie a mellékhelyiségbe, de a sötétben megbotlott és lezuhant a lépcsőn. Teste mellett ott hevert az antik baba is. Együtt temették el Lucyvel. Az anyja így indokolta: „Szerette azt a babát. Most már örökké vele marad.”
Forrás: scaryforkids.com – írta és fordította: Csiribusz
