1952. szeptember 12-én, este 19:15-kor Edward és Fred May, valamint barátjuk, Tommy Hyer (13, 12 és 10 éves gyermekek) egy fényes tárgyra lettek figyelmesek, mely az eget keresztülszelve a helyi farmer, Bailey Fisher farmja felé tartott.
Az észlelés után hazaérkezve, a May testvérek beszámoltak anyjuknak, Kathleennek a történtekről. Az asszony érdeklődését felkeltette a dolog, és átment Fisherék farmjára. A három fiú mellett, felcsatlakozott hozzájuk a 14 éves Neil Nunley, a tízéves Ronnie Shaver és a 17 esztendős Eugene Lemon. Utóbbi a Nemzeti Gárda tagjaként szolgált.
Negyed mérföld megtétele után egy hegy tetején, tőlük nagyjából 50 láb (kb. 15 és fél méter) távolságban pillantották meg a vörösen lüktető tűzgömböt, furcsa ködbe burkolózva, mely egyaránt csípte a szemüket és az orrukat. Lemon ekkor vett észre két apróbb fényt a tárgytól balra, egy fa lombjai alatt. Elemlámpájának fénye Flatwoods szörnyére vetült.
A lény, leírásuk szerint legalább 10 láb (kb. 3 méter) magas lehetett. Kerek arca vörösen ragyogott, feje mögött pedig mintha valamiféle csuklya látszódott volna, melynek alakja, egy fejjel lefelé állított szívhez, vagy a pikk kártyalapon látható szimbólumhoz hasonlított. A teste főbb jellemzőiben emberszerű volt, nagy részét sötétzöld színű, szoknyaszerű ruhanemű takarta. Megoszlanak a vélemények a karjait illetően: némelyik szemtanú szerint karmokban végződő keze volt, mások azt állítják, semmiféle látható mellső végtaggal nem rendelkezett. Hangos, sziszegő hangot hallatva siklani kezdett a megfigyelők felé, majd irányt váltva a vörös fényhez indult. A szemtanúk ekkor futásnak eredtek.
Hazatérésük után Mrs. May kapcsolatba lépett Robert Carr seriffel és A. Lee Stewart úrral, a Braxton Democrat magazin egyik tulajdonosával. Stewart megszervezett néhány interjút, majd Lemonnal együtt felkereste az észlelés színhelyét, ahol elmondása szerint émelyítő, égett, fémes szag terjengett. Carr seriff és helyettese, Burnell Long eredménytelenül kutatták át a területet, semmiféle nyomot nem találtak, mely az állítólagos események megtörténtét igazolta volna.
Másnap, szeptember 13-án szombaton, Stewart úr másodszor is felkereste az észlelés helyszínét. Két, megnyúlt nyomot fedezett fel a sárban, és valamiféle sűrű, fekete folyadék maradványait. Természetesen azonnal egy lezuhant csészealj nyomaiként értelmezte őket, arra az állításra alapozva, hogy a környéken nem volt autós forgalom. Hamarosan azonban kiderült, hogy egy helyi lakos, Max Lockard hajtott oda teherautójával előző éjjel, hogy a lény után kutasson.
A történetek után William és Donna Smith, a Los Angeles-i Civilian Saucer Investigation (kb. Polgári Csészealj Nyomozóiroda (-:) munkatársai számos, hasonló élményeket átélt szemtanút faggattak ki a környéken. Egy anya beszámolója szerint, 21 éves lányával volt együtt, amikor találkozott egy ugyanolyan kinézetű és szagú lénnyel, egy héttel a szeptember 12-i incidens előtt. A lányra állítólag olyannyira rossz hatást gyakorolt a találkozás, hogy három hétre kórházba került.
A szeptember 12-i szemtanúk szervezetére szintén erős hatással volt az észlelés. Kellemetlen érzés az orrban, és duzzanat a torokban volt a legjellemzőbb tünetegyüttes, Lemon pedig egy egész éjjelen át erős hányingerrel és görcsrohamokkal küzdött, a torkával pedig még hetekig gondjai adódtak. A szemtanúkat vizsgáló egyik doktor szerint hasonló tüneteket okoz a mustárgázzal való érintkezés, de akár a rémmel való találkozás okozta sokk is kiválthatta őket.
Az üggyel foglalkozó Joe Nickell, a paranormális jelenségeket vizsgáló szkeptikus csoport, az egykori CSICOP (manapság már Committee for Skeptical Inquiry, igen, röviden CSI) munkatársa arra a következtetésre jutott, hogy az égen megfigyelhető jelenség valószínűleg egy meteor lehetett, a pulzáló vörös fény talán egy (emberkéz alkotta) légi jármű jelzőfénye, s rávilágított a tényre, mely szerint a lény leírása külsőségekben nagyon hasonlít egy bagolyéra. Nickell következtetései széles körben elterjedtek, a szintén Nyugat-Virginiában észlelt molyember jelenségkört is gyakran ezekkel magyarázzák.
Tény, hogy szeptember 12-én megfigyelhető volt egy meteor, mely Maryland és Pennsylvania állam felett szelte át az eget és a jelentések szerint Nyugat-Virginiában egy, az Elk folyó közelében lévő hegy oldalába csapódott be, nagyjából 11 mérföldre (azaz 17-18 km-re) délnyugatra a flatwoodsi észlelés helyszínétől. Sokan tartják lehetségesnek, hogy a meteor fénye ragyogta be a lény arcát.
A szemtanúk által leírt alak és hang alapján valóban elképzelhetőnek tűnik, hogy egy, a fa lombkoronáján ülő gyöngybagoly sziluettjét pillantották meg. Némelyekben felmerül persze a kérdés, ha csakugyan egy ilyen madárról volt szó, miért nem ismerték fel a ragyogó fényben, miért látták olyan hatalmasnak, és miért tűnt úgy, mintha sikló mozdulatokkal haladna? Ilyen mértékben eltorzította volna mind a hét személy megfigyelőképességét a páni félelem?
Bármi legyen is az igazság, Flatwoods szörnye valódi médiajelenséggé nőtte ki magát. 1952 szeptemberében mindenki róla beszélt, a mai napig fesztiválokat rendeznek a tiszteletére, mindemellett animék és videojátékok vissza-visszatérő szereplőjévé vált. Egy tipikus 20. századi legenda ez, melyet sosem fogunk elfeledni.
Forrás: cryptozone.freeblog.hu
Képforrás: .redbubble.com; mythology.net; themothman.wikia.com
