Mint sok más nemzet történelmében, így Skócia történetében sem ritka az árulás, a cselszövés, a vérrontás. Mondáikban az erőszakos halált haltak, a rémséges kínzásokat elszenvedettek kísértetei visszajárnak. Ezek a meggyötört lelkek lettek a skót kastélyok szellemei, melyek évszázadokon át ijesztgetik, riogatják az utókort a mai napig.

Skócia nyugati partján, Argyll vidékén található Duntrune várkastélya, amely az egyik leghíresebb kísértetjárta erődítmény. Csaknem nyolcszáz évvel ezelőtt épült, hogy védjen a tenger felől érkező támadásoktól. Hosszú időn keresztül keserves csaták színhelye volt, de ma már csak egy békés otthon.

Duntrune-t még ma is kísérti annak a hős dudásnak a szelleme, aki a klánjához való hűségért borzalmas halállal lakolt. Azt mondják, néha hallani egy titokzatos dudaszót, melynek hangjai lágyan sodródnak a ködös víz felett. A várban ugyanakkor másféle paranormális jelenségek is zajlanak: a bútorok megmozdulnak, az órák megállnak, a tárgyak a falhoz csapódnak.

A vár 1792 óta van a Malcolm család birtokában. A Malcolmok a mai napig állítják, mindig érzik a láthatatlan valakit, aki velük van a házban, s a kutyájuk néha jelzi is, amikor a levegőbe bámul és látszólag minden ok nélkül csahol.

A várkastély eredetileg a Campbell család tulajdonában volt. Az 1600-as években a skót klánok gyakran háborúztak egymással a területeik végett. Az akkoriban dúló polgárháború megosztotta a skótokat, s míg a Campbellek az angol felsőház oldalán harcoltak, a MacDonald család I. Károly királyt támogatta.

Amikor a MacDonaldok rájöttek, hogy a Campbellek többnyire elhagyták a kastélyt, úgy döntöttek, kihasználva a lehetőséget, megszerzik maguknak a várat. A vár bevétele sikerült, de a MacDonaldok továbbmentek, hogy folytassák a hadjáratot. Kisebb létszámú helyőrséget hagytak hátra a várban, köztük egy dudást is. A dudások fontos szerepet játszottak a skót hagyományokban. Műveltek, világlátottak voltak általában, magas tisztet töltöttek be az adott klánban. A csatákban mindig élen jártak, s zenéjükkel buzdították a harcosokat.

Mindezzel egy időben a Campbellek azon szervezkedtek, miként szerezzék vissza a várat. Az akció végül sikeres lett, ismét a Campbellek zászlója lobogott a vár fokán. A csata hevében mindenkit megöltek a MacDonaldok közül, kivéve egyet. Ez az egyetlen túlélő a dudást volt. A skótok mélyen tisztelték a dudásokat, ennek köszönhette, hogy megkímélték az életét.

A rabságban sínylődő dudás jól tudta, hogy klánja hajója bármelyik pillanatban felbukkanhat, s vezetőjükre a biztos halál vár. Ezért mindennap, reggeltől estig a tengert bámulta, hátha időben észreveszi őket. Aztán egy nap, megjelent a horizonton a várva várt hajó. Hogy figyelmeztesse övéit a veszélyre, dudálni kezdett. A duda hangja messzire szállt a tenger vizén, a hajón meg is hallották. Először azt hitték, a dudás üdvözlésképpen fújja hangszerét, de aztán ahogyan közelebb értek, a duda más dallamot kezdett játszani. Ebből már tudták, hogy nem szabad partra szállniuk és megfordultak. A Campbellek hamar rájöttek, hogy a dudás a hunyó, és bosszúból kegyetlenül megbüntették. Mindkét kezét levágták, hogy többé ne játszhasson hangszerén, majd hagyták elvérezni.

Évszázadokon keresztül azt hitték, mindez csak mendemonda, mese, mígnem egy napon, 1880-ban meghökkentő dolgokat találtak a vár kövezete alatt, amikor az épületet felújítani szándékozták. A régi járókövek kimozdítása közben egy emberi koponyát találtak. Miután eltávolították a kövezet többi részét is, feltárult egy egész emberi csontváz... a kézfejcsontok kivételével. Úgy tűnt, a kastélyt kísértő szellem, a dudás földi maradványai kerültek elő.

A vár akkori ura úgy döntött, méltóképpen kell eltemetni a dudást, és erre a helyi püspököt kérte fel. A püspök megtette a tőle telhetőt, elvégezte a szertartást. Ennek ellenére úgy tűnik, a dudás szelleme még mindig a várban bolyong. Lehetséges volna, hogy még sem a dudást temették el? Vagy mégis ő az, de valamit vétettek a temetés körülményeiben? Talán a valláshoz köthető a tévedés? A dudás valószínűleg katolikus volt, de a szertartás a későbbi skót egyház szertartásainak megfelelően zajlott le.

A dudás végső nyughelyét ma egy magányos sírkő jelzi. S bár neve ismeretlen maradt, hűségét és hősiességét soha nem felejti el az utókor...

Forrás: Szellemkastélyok Skóciában, dok.film, 1996. – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: pensieriparoleemozioniblog.wordpress.com; pinterest.com; most-supply.top