/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként írják le ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Nemrég egy nő Maxine Caulfield, Észak-Írország északi részén, a Slieveanorra erdőben sétált a kutyáival, amikor az állatok valami furcsát éreztek. Abban bízva, hogy kutyái megvédik őt, közelebb lopózott a jelzett helyhez, de maga is nyugtalanná vált. Bár nem látott semmi különöset, mégis készített egy fényképet. Jól tette, mert később a képen felfedezett valamit.

Még soha ilyesmit nem látott, de nagyon megrémítette. Az emberek, akik a képet tanulmányozták, mind azt mondták, hogy ez egy Bigfoot. Nagyításkor egyértelműen látszik az emberhez hasonlatos, de fenevad kinézetű arc. Ha mindezt összevetjük a térség történelmi múltjával és rémhíreivel, mindenesetre elgondolkodtató.

Míg egyesek Bigfootról beszélnek, addig mások csak egy közönséges, hóval borított bokrot látnak a fotón. Ám néhányan jól ismerik a történelmi históriákat és szellemet, vagy valamiféle jelenést vélnek felfedezni a felvételen.

Néhány szellemtörténet 1942. október 3-ára nyúlik vissza. Ezen a napon az amerikai B17-es repülőegység Skóciába tartott, majd egy kisebb része levált és Németország felé repült, amikor lezuhantak az Orra Hegységben, negyven mérföldnyire Belfasttól északnyugatnak, a Slieveanorra-i erdőségben. Állítólag a tíztagú legénységből nyolcan meghaltak. Kevés konkrét információ maradt fenn a gép sorsáról vagy a legénységről, mert az évtizedek alatt történetük kiegészült a különböző kísértethistóriákkal.

Aztán 2012-ben, hetven évvel a baleset után, egy helyi lakos, Eamonn McBride, összeszedett annyi pénzt, hogy emléktáblát állíthasson a legénységnek és ezáltal megbékítse a szellemeket. A Slieveanorra erdő eredeti neve egyébként: Slieve-an-Aura, ami nagyjából annyit tesz, mint a csata dombja, vagy a harc dombja. Itt zajlott le ugyanis az 1583-as csata, ahol a MacDonnellek, Sorley Boy MacDonnell vezetése alatt, legyőzték a McQuillanokat és O'Neilleket.

Mindehhez még hozzá kell számítani, hogy az erdő közel van ahhoz a helyhez, ahonnan Szent Patrik kiűzte a kígyókat az ír szigetről, és számos egyéb paranormális történés melegágya.

Forrás: mysteriousuniverse.org – fordította: Csiribusz

Képforrás: catholic.org; dailymail.co.uk; vietnamnet.vn; anynewsbd.com; twitter.com