A világ talán legrégebbi írott vámpírtörténete Észak-Írországból származik, és nem egy élőholt romániai grófról szól, hanem egy barbár és vérszomjas ír törzsfőről. Írországban a vámpírok neamh-marbh (élőhalott) vagy dearg-dul (vöröset ivó) néven ismertek, és a kérdéses törzsfő minden bizonnyal a legrosszabb volt mind közül.

Az 5-6. században Írország nagy része kis királyságokra tagolódott, amelyek ha nem is voltak nagyok, mindegyiknek saját „királya” (nem több, mint egy helyi hadúr) volt. A mai Glenullin térségében, a North Derry-i Garvagh városához közel is ilyen kis királyságok léteztek akkoriban, amelyek egyike felett egy Abhartach nevű törzsfő uralkodott.

Keveset tudunk róla, de a feltételezések szerint törpe volt, nyomorék és nagy varázsló. Kegyetlensége miatt rettegtek tőle alattvalói. Megölni azonban senkinek sem volt bátorsága, így egy másik törzsfőt, a hegyeken túl lakó Cahant bérelték fel, hogy végezzen vele. Cahan eljött és egy nagy csatában lemészárolta Abhartachot, majd ahogyan egy ír törzsfőhöz illik, álló helyzetben eltemette.

Másnap azonban Abhartach visszatért népéhez, és viselkedése minden korábbinál rosszabb lett; mindenkitől egy kupa vért követelt adóként, amelyet a karjuk hajlatából kellett kiengedniük, és amelyet azután ő felhajtott.

Cahan újra eljött és megint megölte egy csatában, s a korábbihoz hasonlóan eltemette. A halott azonban ismét visszatért, ugyanolyan gonoszan, ugyanazt a véres áldozatot követelve népétől.

Az összezavarodott Cahan egy, a közeli Gortnamoyah erdőben élő szent emberhez fordult tanácsért, hogy megtudja, mi történik, és hogy segítséget kapjon ebben a különös történetben.

A szent ember hosszas elmélkedés után azt mondta: „Ő valójában nem halott, mert a mágikus praktikái életben tartják. Ő egy neamh-marbh, egy élőhalott. Nem lehet megölni, csak megfékezni. Szúrd le egy tiszafa karddal, temesd el fejjel lefelé, szórj tüskés ágakat a sír köré, és helyezz rá egy nagy követ, hogy ne tudjon kijönni. Csak így fog békén hagyni.”

Cahan így is tett, harmadszor is megölte Abhartachot, majd egy jókora leachtot, vagyis sírkőhalmit helyezett a földre, ahová fejjel lefelé eltemette. Attól kezdve a vidéket Slaghtaverty (Abhartach sírja) néven ismerik. A sír kövei mára szétszóródtak, egy jókora zárókő azonban még most is ott fekszik keresztben a sír felett. Egy kis fa is áll ott, amelyről úgy tartják, a Cahan által eldobált tövisekből nőtt ki. Mégis, a helyiek közül a mai napig csak kevesen merészkednek a közelébe sötétedés után. Ismerik a „háromszor eltemetett férfi” történetét, éás úgy tartják, ha a zárókövet felemeli valaki, Abhartach ismét felkel, és barangolni kezd a környéken.

Abhartach története egykor egész Írországban jól ismert volt, és azt egyes korai könyvekben, így például dr. Geoffrey Keating A General History of Ireland című 1629 és 1631 között megjelent munkájában történelmi tényként kezelték, és így ez tekinthető a világ egyik legrégebbi feljegyzett vámpírhistóriájának.

Egyesek szerint maga Bram Stoker is ismerte, és részben ebből merített híres vámpírregénye, a Drakula megírásához. De még ha nem is így volt, afelől nem igen lehet kétségünk, hogy egy vámpír nyugszik valahol a békés ír tájban, aki bármikor előjöhet.

Forrás: Dr. Robert Curran: Kik azok a vámpírok? - lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: unmyst3.blogspot.com; authorlyngibson.wordpress.com