Franciahonban a 18. század vége felé, különös rémtettek hírei kaptak szárnyra az egész országban. Lozere megyében - az akkori Gévaudan tartományban - titokzatos gyilkosságok tartották rettegésben a vidéki polgárságot.
1764 júniusát írták, amikor első ízben felbukkant a rém. Egy pásztorlány pillantotta meg először, amikor a lény váratlanul megtámadta. Szerencséjére a marhacsorda, melyre vigyáznia kellett, megvédte őt. A kislány és az a kevés túlélő, akik megúszták a támadásokat, az állatot tehénnagyságúnak írták le, amelynek nagy bundája csíkos, farka hosszú és bojtban végződő, akár egy oroszláné, fogai pedig vicsorogva előre merednek agárszerű fejéből.
Az első komoly haláleset hamarosan bekövetkezett, amikor is a tizennégy éves Jeanne Boulet volt az áldozat. A későbbi hónapokban több támadást jelentettek a térségben.
Némelyek hatalmas méretű farkasról meséltek, akinek bundája vörhenyes, szeme parázsként izzik. Bőre és szőrzete, akár a vadkanoké, még a lándzsa hegye is lecsúszott róla. Néhány gyerek szerint szökellve járt, akár a kecskék, egy rémült öregember pedig arról számolt be, hogy a szörny tyúkjai körül ólálkodott, két lábon járt és nevetése egy emberéhez volt hasonlatos.
A falusiak rettegését csak jobban erősítette azon gondolat, amit a helyi pap ültetett el a fejükben. Szerinte a rémet egyenesen az Úr küldte rájuk, hogy megbüntesse azokat, akik Isten ellen való életet éltek.
A vérengzés hosszú időn át folyt, így híre hamar bejárta az országot, s hamarosan XV. Lajos francia király fülébe is eljutott. Az ügy akkora felzúdulást okozott, hogy a király semmiképp nem nézhette közömbösen. Vadászokat és katonákat küldött Gévaudanba, hogy egyszer és mindenkorra végezzenek a szörnnyel.
Az összetoborozott "szörnyvadászok" megtalálták az állatot és megsebesíteniük is sikerült, de elpusztítaniuk nem. A lény, a sebesülés után hónapokra eltűnt, azt a feltételezést keltve az emberekben, hogy sérüléseibe belehalt. Már-már fellélegzett a lakosság és visszarázódott régi élete kerékvágásába, amikor egy napon a szörny ismét lecsapott, s attól kezdve állandó rendszerességgel szedte áldozatait.
Szomorú időszak volt ez a Gévaudan területén élő emberek számára, hiába vadászták a farkasokat, a gyilkosságok nem szűntek. Éheztek, féltek, házaikból sem mertek előjönni, ráadásként még a védelmükre kirendelt katonákat is nekik kellett ellátniuk.
Összességében a gévaudani rém három év alatt több, mint száz embert pusztított el, többnyire nőket és gyerekeket. Ha ezt a számot visszaosztjuk, akkor látjuk, hogy egy év alatt több, mint harminc támadás volt, ami kéthetente legalább egy áldozatot jelentett.
A kétségbeesett lakosság reménye már majdnem szertefoszlott, amikor egy farkasvadász, név szerint Jean Chastel 1767-ben felvette a harcot a bestiával. Ezüstpisztolygolyót használt, s végül sikerült leterítenie a ragadozót. Az ezüst használata bizonyítja, hogy nagy valószínűség szerint azt hitték, vérfarkassal állnak szemben, de legalábbis valamiféle gonosz által uralt lénnyel. Hogy tulajdonképpen milyen állat volt, az sosem derült ki: vagy nem hozták nyilvánosságra, vagy a tudomány akkori állása szerint maguk sem tudták. Bár egyértelműen farkasra hasonlított, hatalmas termetű volt, mégsem lehetett beazonosítani. Annyi mindenesetre kiderült, hogy a lény hímnemű és a halála előtt nem sokkal egy kislányt falt fel, kinek maradványait megtalálták a gyomrában. Nem sokkal később egy szokatlanul nagyméretű nőstényfarkast is lelőttek, amelyről azt gondolták, hogy méretei miatt csakis a szörny párja lehet.
Akkor mi a csuda volt ez az állat? Különböző feltételezések születtek, de persze mind találgatás csupán. Oroszlán? Kizárva, mert bár hasonló termetű és farkú volt, farkasszerűnek írták le. Hiéna? Nem valószínű. Termete és természete merőben eltér a szemtanúk által elmeséltektől. Az átlag farkast megint kizárhatjuk, bár szegény pára keményen megfizetett rossz híréért.
Miért nem tömték ki? - kérdezheti bosszankodva a mai ember. Ez tényleg kézenfekvő lett volna. Akkor miért nem tették meg? Mert állítólag útban Versailles felé, bomlásnak indult a test és miután a királynak megmutatták, azonnal el is temették.
A helyi legenda úgy tartotta, hogy egy varázsló, vagy épp boszorkánymester irányította a rémet, ő vette rá a gyilkosságokra különös képességeivel. Az ilyen adottságokkal megáldott, vagy épp megvert embereket farkasgazdáknak nevezték Franciaországban.
A mai bűnügyi vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy egy rendkívül méretesre növekedett, veszettségben szenvedő állat követte el a rémtetteket. Ezt az elméletet az teszi hiteltelenné, hogy egy veszett farkas nem él három éven keresztül fertőződése után. Ezért az sem kizárt, hogy valójában egy rendkívül brutális sorozatgyilkossággal akadt dolga a helyi hatóságoknak.
Igazából nem tudni biztosan, mi történt akkoriban Gévaudan erdeiben. Mindenesetre a hátborzongató történet a filmeseket is megihlette. A Farkasok szövetsége című alkotás egészen eredeti megoldással válaszol a nyitva hagyott kérdésekre. A filmbéli gyilkos állat valójában egy hatalmas méretű, egzotikus ragadozó, akit páncélzattal szereltek föl gazdái és szörnyű körülmények közt tartottak. A film Mark Dacascos, Monica Bellucci és Vincent Cassell főszereplésével készült.
Írta: Csiribusz
Képforrás: criticalerror.hu; filmoldal.hu; thetimewarriors.co.uk
